Kutyát látok künn a parkban,
Nagy apportfa pofájában.
Fut, a hóban alig látszik,
Gazdija meg majd’ megfázik.
Eb igen jól érzi magát,
Gazdija… elunta magát.
Menne is már gyorsan haza,
Na, de hová lett a kutya?

Hóba süllyedt tárt pofával,
Csak előjön apportfával.
Mennek együtt hazafelé,
Vár otthon a meleg málé.
Kutyus is kap egy nagy csontot,
Már nem fogja az apportot.
Jó séta volt felüdültek,
Jó melegben együtt ülnek.

Budapest, 1997. február 8. – Kustra Ferenc