Pisztolyt látva

Van a sosem… véres… fegyver.
Kézbe veszi minden ember.
Persze, hiszen-éppen ez kell.
Véle verjed le az almát,
rajta éberd a szent álmát.
Benne pihend a bölcs elmét.
Sosem… véres… fegyver hallgat.
De ha verik? Bizony jajgat!
Belénk kong-bong. Gépi hangzat.
Sosem… véres-lehet hogyan?
Úgy, hogy éppen és pont ilyen
mindig minden hívó szóban.
Többet is kell még hogy mondjunk.
Sosem… véres… fegyver-sárga!
Fehér az, ki annak látja,
piros az, ki gondol másra.

És van sosem… vizes… fegyver.
Ki-kiköpé minden tenger.
(…)

Sosem… piszkos… fegyver? Íme,
de van… aki… mosni… vigye.
(…)

Ez a fegyver sosem véres,
lőni, szúrni ő nem képes,
ámde mégis örök éles.
Sosem… véres… fegyver megáld,
csak te aztán szépen imáld.
Vágyod, hogy ő mindent megold?
Sosemvéresfegyver süt-főz.
Fazékjában rotyog az őz,
nem vagy éhes, úgyis meggyőz.

Többet is kell még hogy mondjunk?
SosemVéresFegyver urunk.

Tags:

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve…