Jázmin illatú fasorok között parányi élet ballagott.
Kezében kis falat kenyér volt, testében bátor szív dobogott.

Ruháján izzadt foltot hagyott a trágyadombi gyereklét.
Számtalan megszidás, acélos pofonok, sok hűhó semmiért.

Tákolt kalyibákban zavaros az élet, s bennük számos veszély,
álom helyett rettegni, sírni, nyüszítve szaladni mindenért.

Jázminillatok között fúj a szél, terjed a légben fájdalom.
Nézem az apró kenyeret, mit ez az kicsiny gyermek meghagyott.

Szívemben ősi emléknyomok, a könnyeim befelé folynak,
s gyomromban a nehéz, ócska titkok tébolyultan görcsbe rándulnak.
2018. 06. 10.

Szatmári Gizella Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Edelényben születtem, 1966-ban. Az általános iskolában mindenféle dolgot csináltam, mint egy…