Életemben, még a hazugság is balga módon csámpázik,
És annyira eszetlen, hogy csak kintről néz be, közben mállik…

Hazudni vétek!
Hazug szó, nem erényem.
Elárulna engemet.

Inkább hallgatok,
Hazudni nem akarok.
Elárulnám önmagam.
*

A felhőtlen telihold ezüst lepellel vonja be a tájat,
Én nézem ezt az éjjeli csodát, az ezüstszínű lett… fákat.

Égen felhő nincs.
Hold ezüstporát hinti.
Éji csoda születik.

Holdfény varázsol…
Ezüst palást tájat fed.
Mesebeli tünemény.
*

Vajon a hazugság, miből él meg, kitől, honnan kap fizetést,
De elő tud adni történeteket, szépségest és oly’ mesést.

Sok-szó… alja van,
Fél igazság van benne.
Ám, csodás mesét regél.

Szóözön ámít,
Nincs benne sok igaz szó.
Csodát varázsolni tud.
*

Az ezüst lepel is rajzol szépséges, éji árnyjátékokat,
És a ház tövében átfesti az ősrégi kutyaházakat.

Léleküzenet,
Küldőnek lélektükre.
Hazug szó az nem lehet.

Lélek nem ámít,
Üzenete őszinte.
Küldője lélektükre…
*

Hazugságot a Hold, nem festi ám, fénylő ezüstre,
Mert ez legyen a hozzám küldőnek a lélektükre…

Vecsés, 2018. április 14. – Szabadka, 2018. július 25. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, alá a sedoka –kat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A sedoka -k címe:”A lélek nem ámít”