A vég

X lezárta, lásd meg!
amit nem is lehet,
és nem is képes, nem!
Meg ő is mégis tette,
mindez már mögötte-
Hiszen felé nyúlik
egy sötét, rideg kar,
aki akar mindent.
Bárha nincsen ujja.
Aki takar mindent,
bárha nincs tenyérje.
Hiszen halott. Csupasz!
Hogy lerántsa földre
vagy épp fel az égbe,
már feléje nyúl. Jaj!… !
Saját teste, aki
hívja, vonja, tolja
tetem-karját hozzá.
Lelke tőle retteg!
Futna tova… de küzd,
tudja lökni messzi?
A kar altat, fojt-fed.
Készen áll-e X, nos?
Ez a kérdés. Feleld!
X lezárta mert hisz
elő már jön amott
tőle épült bomba.
Vigyorg mint egy atom.
Lába-karja nincsen
(viszont egyre közelg…)
Iksz így rendelé el,
okán ennek robban.
Én már elfutottam.
X már megIksz mert hát
nő az óceán, meg-
szorrul minden hurok,
gyertya porba hamvad,
éltűz jéggel dermed,
és a többi látjuk,
hisszük, tudjuk, ne tedd.
Készen áll-e Iksz, nos?
Igen, Iksz már készen!
Kozmoszt megalapta,
mindent meg is köszön
csúcsba jól harapva,
fénnyel írt ő alá,
lámpa? Hagyta égve.
“minden Minden elé!”-
rákiált az égre…
De Iksz nem hal, mégsem,
így határoz, írd meg.
Semmit meg nem köszön,
kozmoszt még alapja,
átjön minden koszon.
Csúcsba újharapva.
X-nek