Posted by
Posted in

Viszontlátásra

Viszontlátásra Egy tiszta lélek hagyott cserben minket Távozása gyászba boritotta szeretteinket Léte hozzátartozott mindennapjainkhoz Csak a viszontlátás a remény a boldogságunkhoz A hitünk vezérelt földi vándorlásainkon Pedig mindenütt kyklopszok álltak utunkon A remény a mindennapi betevő kenyerünk Nehéz óráinkban mindig fogja kezünk A szeretet, mely felteszi éltünkre a koronát S ez biztositja a boldog viszontlátást.

Posted by
Posted in

Virágos réten álmodunk

Edit Szabó : Virágos réten álmodunk Tavaszi réten mi ballagunk, nyíló virágok közt álmodunk, bimbót fakasztott az ifjú nyár, folyónak partján az éden vár. Kezemet lágyan simogatod, szekérút hátát sem láthatom, zöld réten a színes virágok, kék szemek tükrében villámok. Arcoknak rózsája mosolyog, út menti illatok, hódolók, csokromat két kezedbe teszem, tiéd lehet egész életem. […]

Posted by
Posted in

Több mint szimbólum

Több mint szimbólum Tehát emitt csüng és lobong a zászló, arcán az Út, ember, Platón, Hitler, kemény a rúd, a kéz is. Időtálló. “Előtte állj vigyázzba. Most! Ki mer?” Az észt legyezgető ólélek-háló. Erős az én karom. Tartom. Így kell? Igen, volt ferde, ráütöttem. Már jó. (Emelve rád akár fegyver. Ki nyer?) Berakva az atomba […]

Posted by
Posted in

Éjjeli kéket… stb.

Éjjeli kéket   Kékül a tenger, mert hisz? A hold hevíti, kékül az ég is.   Égbe szálló kakas   Vagy… helikopter! Száll oda s már közben is issza a felhőt.   Tojás és kéz   A tyúk tojása az emberé. Emeld fel, repülj fiókát.   Havaztató   Nyári hó lehull épp kezünk közé. Ha […]

Posted by
Posted in

Levél…

Levél-sorozat   Érkezés Érkezett levél. Senkik el se olvassák- hogy mi benne, tudd.   2. Betű(k)   Levélmegírják az ének éneim, de el nem olvassák.   3. Táplálkozás   Történt valami. És a postás megeszik minden levelet.   4. Fuvar   Galamb levélhoz. Galamb faágat is, nem? De én papírhoz.!     5. Jöjj   […]

Posted by
Posted in

Sötétedő naplemente…

Valahol, vonat zakatol, mozdonyom füttye rikolt, Mozdonyom nehézkesen vontatja… sok életvagont. Hah! Megint itt van egy újabb életállomás… Ma este pihenünk, nincs elvakult rohanás. („bambuszliget”: vu-csüe – 5,5,5,5 = Rímképlet: xaxa) Lét-vonat fékez, Itt egy állomás. Lét-vagon terhes, Lesz-e megnyugvás? * Bármit is mondhatsz, rohanvást jő a közeledő éjjel, Kérdés, hogy a nagy ígéret előjön-e […]

Posted by
Posted in

A vers születése

  Régóta tudom, hogy nem én írom a verset. Valaki tollba mondja nekem, én meg leírom, aztán megdicsérnek, és megkérdezik, hogyan jutott eszembe ez a szép hasonlat. Csak úgy jött, mondom, nem is kellett rajta gondolkodnom. Jött, mint ködben a vonat, sötétben a fény, Jött, mint a hajnali zivatar villámaival és szélsöprűivel. Én meg csak […]

Posted by
Posted in

Árny-fény masszában

Hétköznapi pszichológia… + HIAQ -ban és tízszavasban. Születni, meghalni, Ez az élet menetrendje, Közte élni kell’ ne… *** Születésemkor szüntelen áradó árny-fény masszában Ébredtem az újdonsült világomra. Életemben ezt a masszát átéltem, minden napokban És Így készültem jövő túlvilágomra… Csak ilyen masszát kaptam életemben… nagy adagokban. *** Kapsz jót keveset, rosszat nincs kivel, hogy megosszad, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fejétől bűzlik…

Rózsa Iván: Fejétől bűzlik… Adonyban egy büdös zsidó teríti a trágyaszart: És közben birtokán megjátssza a „nagymagyart”… Persze, a zsidók többsége rendes, nem hetvenkedő: Vállalja magát Isten és Ember előtt… Egy rénszarvas-vadász játssza a keresztényt: És közben mással íratja könyvét és beszédét… Főnöke meg letagadja nevét és származását: Minden igaz magyar, zsidó és cigány várja […]

Posted by
Posted in

mögötted vétkek…

hajlott gerinccel földön térdre rogyva kántált imádságod moraja száll mögötted vétkek hosszú-hosszú sora lelked az imában keres vagy talál megnyugvást de hited megalkuvó csak vélt szükség kényszerít most is arra térdet koptatva légy fohászkodó ígérj csak jót egy talmi imába* álságos lét és hazug megoldás számító csaló az önös érdeked mosolyod mögött már ott a […]