Posted by
Posted in

Kreáció 22: Él(jen)

Kreáció 22: Él(jen) “A történelem egy verziójában Anne, A bizalom és a remény és a tovább naplóját író, megíró Anne nem hal meg. Nem hal meg akkor és ott, 58 nappal a fasizmus leverése előtt, a Bergen-Belsen-i haláltáborban. Talán le sem lepleződnek? De, 1944. augusztus 4-én elfogják őket. Viszont Anne túlél. Mindent. Miért ne tenné? […]

Posted by
Posted in

Mély tenger

Az élet mély tenger, batiszkáfban ülők, Életem Marianna árkába ülők. Lent sötét van, és nagy, szörny-lények támadnak, Küzdők én, a karjaim meg vagdalkoznak. Ismeretlen óriás polip körülölel, Nem tudom, hogy meddig bírom még ezt tüdővel. Lehet, hogy ez a karmám és lent maradok? Fűben, napsütésben, többé nem szuszogok? Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Görkoris néni

Edit Szabó : Görkoris néni A fejkendős öreg néne gondolt biz’ő egy nagyot, a lábaim kicsit fájnak, bottat járok, sántítok. A bolt kicsit mesze vagyon, ennivaló kéne már, a sarokban mit is látok, egy körkori engem vár. Gyerek leszek újra megint, a cipőmre felveszem, gurulok a járdán kicsit, no gyerekek, indulás ! Régi koroknak kék […]

Posted by
Posted in

Állatvilág… 3.

Eredeti Baso féle tankában írta meg a szerzőpáros… Pacsirta hangja Ébresztőt fúj. Hőség van. Ma derűs nap lesz. Forró napfény, alig árny, Meleg a tollkardigán. * Ébredő reggel, Madárcsicsergés köszön! Simogató szél. Vitorlázó fecskefi, Szárnyát csak lebegteti. * Tollászkodnak a Fészekben a kiscsibék. Anyamadár holt. A szomorú csipogás, Halálnak nem kifogás. * Pirosas pipacs Sereg […]

Posted by
Posted in

Úton (gyermekvers)

ÚTON Indul a ház, döcögve, utcánk elfogy mögötte. Sarok fordul utánam, tábla int még futtában. Templom rohan, úgy liheg, kis harangja száll, libeg! Erdő, mező, dombtető – messze ringó keszkenő. Élénk, sárga repceföld, leborul a Nap előtt; lankák között kicsi tó: ott csobbanni volna jó! Négy kerék visz sebesen, szívem súgja csendesen: fut a felhő, […]

Posted by
Posted in

Mesélj (gyermekvers)

MESÉLJ Vége már egy hosszú napnak, kis ágyamban betakarnak – de a puszi és sok mese nem maradhatnak el sose! Anya, mesélj Te ma nekem, hadd láthasson két csöpp szemem tenger csodát, álomszépet, benne sereg színes képet. Mesélj most a tűzoltókról, türkiz színű, messzi tóról, pelyhes szárnyú angyalkákról, égig érő kártyavárról. Mesélj még a kisvasútról, […]

Posted by
Posted in

Lepke (gyermekvers)

LEPKE Lepke, lepke száll remegve, szellő hívja: „Szállj keblemre! Pihenj, pihenj szellőszárnyon, cirógató, könnyű álmon.” Lepke, lepke, megpihenve, szellő szárnyán ellebegve tárja, tárja tarka szárnyát – szívemre szór csöpp szivárványt. Szekeres Nóra 2018.06.20.

Posted by
Posted in

Menedék

MENEDÉK Szellő simít – meleg, fáradt; Nap hegyén ül, int a bánat: „Messze vagyok, mégis féltek – szívbe-szembe beleégek.” Fák nyújtóznak, égre törnek, boltozatba belenőnek; árnyat vetnek, szívre-szemre, szelíd békét bús lélekre. Ágak, gallyak levelein – eres, vásott tenyerein – ül a Nap és ül a bánat, csókot dobnak, úgy hintáznak. Övék a föld, övék […]

Posted by
Posted in

Őrző

ŐRZŐ Minden titok én előttem – szemem jár csak néha máson. Ölbe hajtott tér-időkkel vegyül néhány látomásom: nyitott kapuk, égig érők ülnek csöndben járdaszélen; gazdag terek, bőven mérők gyarapodnak létigéken. Karnyújtásnyi távolságra pereg minden, tárul pőrén, csoda pattan, szívvirágra: hull, virul e világ őrén. Szekeres Nóra 2018.06.03.

Posted by
Posted in

Június

JÚNIUS Fülledt, nyomott most a táj, derült, száraz égre vár; valami tart, megfeszít, szélbe szór sok méla kínt. Fojt a hiány, rekkenő; fogy, szökik a levegő: bujkál sápadt homlokon, ájult testű bokrokon. Rám telepszik most a táj; valami kiold, kitár: földre hullik, úgy zuhog, reszketnek a csillagok. Pára húzta hűvösség – milyen tiszta most a […]