Posted by
Posted in

Távol a várostól

Edit Szabó : Távol a várostól Magas fenyők délcegen hegyek alatt zöldellnek, messze fent hótakaró, a távolból csillanó. Erdő mellett a kis tó, napfényét felvillantó, barna őzek szelídek, a partjáról legelnek. Nincs itt semmi zavaró, távol vannak várostól, a természet szépsége villan a tó vizébe. Zöld mezőben hatalom, békés élet, nyugalom, élni itt természetes, nem […]

Posted by
Posted in

Lehetséges új műformák

Lehetséges új műformák 1. az ún. “poetma”: egy gondolat, érzés vagy egy jelenség, egy helyzet, állapot kifejezése tömör, de sokat magukba záró képekkel, szimbólumokkal. Négy sor, szótagszámai: 3-6-6-1. A cím egybeesik az első sorral. Alcíme is van. Gyakran alkalmaz áthajlást két sor között, a sorok akár ketté is vághatnak egy-egy szót. Példa: lásd lejjebb pl. […]

Posted by
Posted in

Az ősemberről

  Az ősemberről Volt egyszer ő… emberelő… de van erő, hogy az ember mily gyors felnőtt. Vajon milyen, mért van itten-vagy tán nincsen-, mért teremté meg az isten? Van-e arca, emberfajta-látszik rajta!! emlékeztet a vízhalra. Nincs ruhája s nem hiányja, ezt, ki bánja… nosza tessék, adj reája. Nincsen teste, elvesztette, megkeresse, miért mondod, hogy kellene? […]

Posted by
Posted in

Csak füttyents egyet!

Amikor épp szájba vág az élet, vagy mikor a falat kaparod, kapj a fejedhez végre kérlek! Hülye vagy, ha ezt mind hagyod! Ha már érzed, mindjárt véged, vagy ha már a végső órát várod, jusson akkor majd eszedbe, hogy hülye vagy, ha ezt mind hagyod! Emeld magasra mind a két kezed! Örülj, hogy lélegzel és […]

Posted by
Posted in

Az őrület határán…

Egyszerű, hétköznapi, viharos gondolatok… Mint egy szétlőtt makadámút az életutam, És már régen rájöttem, ez csak előfutam… Ó! Csodák Csodája, Minden ragyog A kék ég és Föld. * Életfronton sincs lehetőség, hogy állandóan múlassunk… A nagy és figyelmetlen örömbe, könnyen belehalhatunk! Mily Kellem, Tavasz van. Szívben ébred Bűbájos érzés. * Villámok erősszakosan ölelik az erdőt, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Művész hatalmat!

Rózsa Iván: Művész hatalmat! A politikusok összeugrasztanak egymással népeket, A művészek kihozzák a legmélyebb érzelmeket. A politikusok uszítanak, a művészek békítenek: Mégis a politikusoké a hatalom, ki érti ezt meg?! Budakalász, 2018. július 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ellentétes hatások

Rózsa Iván: Ellentétes hatások A művészek kihozzák az Emberből a legjobb állapotot: Mint valami örömet sugárzó égitestek, Napok… A politikusok szívó hatása, mint a fekete lyukaké: A Semmit terjesztik szerte a világban mindenfelé… Budakalász, 2018. július 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Álom, édes ábránd…

Rózsa Iván: Álom, édes ábránd… Ahogy a tengerbe ömlik a folyó: Úgy áramlik a lelkekbe a Jó… A folyók, tavak vize újra tiszta: A Föld népe végre az igazságot issza! Budakalász, 2018. július 8.

Posted by
Posted in

Felutazott Pestre

Reggel hatkor csengett az óra. A fürdőszobába sietett és lezuhanyozott. A haját is megmosta, aztán néhány tincset hajcsavaróra tekert.  Elővette az oldószert és letörölte körmeiről a kissé megkopott lakkot, majd a konyha ablakánál újra halvány barack színűre festette. Háromajtós szekrényéből a divatos zöld kosztümöt választotta, amit kicsit átvasalt. Kávét főzött, megitta, a reggelit gyorsan bekapta, […]

Posted by
Posted in

Gyermekkorom

Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam, Egykeként neveltek, de szigorúan. Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek, Jó érzésű, jó emberek neveltek. Mindez persze mai világban nem előny, Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn. Ezen persze kicsit változtatni tudok, Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok. Engem még megtanítottak jóra, szépre, Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre. Akkor még nem tudtam, […]