Posted by
Posted in

Boszorkány

Misztikus erők vannak, hatnak. Babona? Nem, ha letaglóznak. Engem egy boszorkány elátkozott, Legyen emléke is elátkozott. Jó ember volt, rossz ember lett, Szeretett, mint kisgyermeket. Felnőttként nem bántottam soha, Átkától szabadulok valaha? Budapest,1997. november 29. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Nem vagyok egyedül!

Nem vagyok egyedül! 1. Van barátom. És kiáltom, hogy… vigyázzon. Nem hiábom. Ő barátom. 2. Van barátja. És vigyázza, szól-e rája ír-tollára. És megáldja. 3. “Énbarátom mindig látom át homályon. Mint az álom. Mert barátom.” 4. “Mért barátom? Úgy találjuk: Őt megállom jól egymáson!” Vagy csak vágyom?” 5. “Azt kívánom, rajta álljon a világon! (Engem […]

Posted by
Posted in

Borongós mesék 1. – Előhang: Hófehérke

A Borongós mesék sorozat nem gyerekeknek való. Mégis, ismert meséken alapulva igyekszik egy másik képet mutatni a világról. Ez a rövid írás a sorozat nyitódarabja. Borongós mesék 1. – Előhang: Hófehérke Az Erdősor utcában sétálunk Apával. Újmama nincs itt. Dolgozik. A hosszú, növényillatú utcában lépdelünk, szél simogatja arcomat, a köveket rugdosom, lábaim kopognak az aszfalton. […]

Posted by
Posted in

Költő a magasban – In memoriam Kányádi Sándor

  A költő magányosan a folyóparton áll, földig hajló lomb hűvöse homlokára száll. Amíg ír, a szél hang nélkül repül, madár ül az ágon szótlan, tétlenül. A vidéken most különös csend honol, a költő fűre dől fényben álmodón. Este jön, halkan pereg a ég harmatja, messze világlik egy szentjánosbogár lámpa. A tücsök húrjain most dicséretet […]

Posted by
Posted in

Kirándulás

Versben, TANQ –ban és 10 szavasban… Az egész kora reggeli napsütésben, Milliónyi vízcsepp csillogott a fűben. Nap ébred! Még semmi meleget nem adott, Beborította az árokparti bokrot. Csak néztem, a sok vízcsepp millióra törte a napsugarat, És ez önkéntelenül, ajkamra csalta csodálat-szavamat. Juhé! Ámultam-bámultam, közben fénysokaság beterített, Ahogy rám vetültek… lelket melegített, jókedvre derített. Fűbe […]

Posted by
Posted in

Járom az utam… de honnan jöttem?

Járom az utam, hegyek-völgyek, folyók vannak előttem, Ijesztő a perspektíva… nem tudom, hogy honnan jöttem… Fáradtan járok az utamon, most hegyek állnak előttem, A túloldalán meg, gondolom ott lesz, síkos, lejtős völgyem. Annak a mélysége nem vonz, mert lehet, hogy nadrágon lecsúszok, És mire az aljára érek, ki tudja, lehet, hogy elkopok. Rémisztő a hegy, […]

Posted by
Posted in

Öregség…

Időtlenül öregedő, rozsdásan átbarázdált arcomat, Lassan színezi közeledő tél, finoman szitáló hava… A hűlő hideg elural, befagyassza az ércsatornámat, A vég lassan felássa az élet kertjét és úgy fogy… udvara. Vecsés, 2014. szeptember 9. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Kútba esett egy szavam…

Meditált a szerzőpáros, versben és HIAQ –ban. Csend, nyári meleg szél. Magányos vízlelő a kút, Társaságra vágyott. * A kút káváján ültem és beleesett egyik szavam! Utána ordítottam, jöjjön ki de, nem volt hatalmam. Viszont a saját visszhangot, jó hosszasan… csak hallottam! A szó belé esett, Vagy talán benne fogant meg? S a visszhang a […]

Posted by
Posted in

Csend-élet

Meditált a szerzőpáros… Haikuban és 10 szavasokban. A csend borzongó! A villám, nagyot csattan. Vad időjárás. Villám szárnyak földre csapnak, Vihar tombol robajjal, betörik néhány ablak. * A csendem zajong. Dió koppan fejemen. Diós a bejgli. Dió könnyűvérű leütést alkalmazott, Nem fájt, mit természet, régen szabadalmazott. * A csend felfigyel Ég-zajok hangjaira. Vadludak jönnek. Ismerős […]

Posted by
Posted in

Itthonról

Itthonról Az én hazám az Ország, nevet, vihog, de csókád. Az én hazám az ország. De mindenütt várok rád. Ország, hol a meséket valóra megtegyétek és- amelyben a sas és… rák dorombol, ha simogják. Ahol telünk sosem fáz, tüzel karácsonyos fát. Hazámban áll a Nagyhegy. Akad ki még följebb száll. A zsarnok énekelget. Ha kell, […]