AZ UTOLSÓ ERETNEK

 

Fojtó füstöt köp a máglya,

révült táncot lejt a lángja,

égett húsnak édes szaga

az orrokat megcsavarja.

 

Kéjtől élvez a csőcselék:

– Nagyobb tüzet, ez nem elég!

Keresztények, muzulmánok

égig érjenek a lángok!

 

Máma vajon kit égetnek,

s ki mond búcsút az életnek?

Parázs izzál talpa alatt,

ameddig a szava tagad! –

 

Nincsen sikoly, nincsen rinya,

átkot szór a néma ima:

– Hittem benned, mégis égek,

igazságos az ítélet?

 

Ennek így hol az értelme,

– ágaskodik az ép elme –

Hiszen, olyan lettem, mint Te,

mindezt egy agy teremtette.

 

Boldogan vagyok eretnek,

ezért egyszer majd szeretnek.

Ne reméld, hogy megalkuszom,

maradok a köves úton.

 

Hogy hogy mertem ezt csinálni,

és „a szél ellen pisálni”?

Bár megtépázták a tollam,

de mondhatom azt, hogy voltam.

 

Halálos vétkem csak egy volt:

Nekem nem kellett a mennybolt.

Szándékod lassan megértem:

magadért büntetsz, s nem értem.

Prof. Dr. Bárdosi Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Statisztikailag nézve, elég későn kezdtem el költészettel aktívan foglalkozni.De úgy…