Jani előtt már csak ketten álltak. Az egyik fiú, fiatalabb lehetett tőle , csak a szájáég ért. Úgy20-25 db képesújságot, valamint 5-6 példány folytatásos ponyvaregényt szorongatott mellkasához. A másik vele egyidős. Néha, szóba is elegyedtek egymással. Az iskolából ismerte, tőle feljebb járt egy osztállyal. Tudták egymásról, mindkét családban sok az éhes száj. Mindketten a nagyobbak közé tartoztak családjukban. Janinak nagyobb gyakorlata volt az éjszakai munkában. Különösen, a Korona Étterem Kerthelyiségébe szerettek járni.

Este hétkor-nyolckor kezdődött az élet, így biztosra vette, 11 óráig elad minden újságot. Ügyeskedett is minden alkalommal, tudta, anyja addig nem fekszik le, még ő haza nem ér sekély garasaival. Ő pedig, boldogan vitte az aznapi keresetét.

Ezen az estén, valami különös esemény történt. Amint belépett a kerthelyiség asztalaihoz, egy férfi hangos kiáltásaira lett figyelmes: “Emberek, mulasson mindenki, egyetek, igyatok, érezzétek jól magatokat, mert holnap vége a Világnak!” Ezt ismételte, többször egymás után. Többen nevettek rajta, de amint Jani ránézett a kezében lévő újság vezércikkére, ugyanazt a szöveget olvasta onnan is: “Itt a világvége, holnap eljön a világvége!” A gyerek nem hitt a szemének. Ennek, fele se tréfa, gondolta. Ekkor, támadt egy ötlete. Az újságot úgy tartotta maga előtt, lássák az asztalnál mulatók is, és ő is kezdte mondogatni: “Itt a világvége!” Félóra nem telt el, a zsebe tele volt pénzzel. Ekkor, merész ötlete támadt.

Egy fiatal férfi, nyakába akasztott kosárral, cukorkát, csokit, mogyorót, mindenféle jót árult az asztalok között. Odament hozzá, megkérdezte, azért a pénzért, ami nála van, mennyi édességet ad. Csoda történt. A kosárból, minden az övé lett. Az utolsó garasát is elköltötte. Semmire nem gondolt, csak arra, testvérei milyen boldogok lesznek ennyi finomság láttán.

Elindult hazafelé, de a kapunál félelem fogta el. Mit mond anyjának, miért költött el minden pénzt? Apjának hónapok óta nem lévén munkája, csak az ő garasaira számított, abból főzi minden nap az ebédet az egész családnak.

Eddig, minden este, amint hazaért, a pénzt rögtön odaadta. Most viszont, lerakta szó nélkül a sok finomságot. Mit tettél fiam! Kiáltott fel anyja. Tudod, anya, egy bácsi egyfolytában azt kiabálta egész este, holnap vége a Világnak!  Úgy gondoltam, ha holnap vége a világnak, akkor már neked sem kell főzni, és egyszer mi is lakjunk jól mindenféle jóval. Ekkor anyja megsimogatta fejét és halkan megszólalt:

Igazad van kisfiam, egyszer ti is részesüljetek ennyi jóba. Majd csak főzök valamit. Zsír, liszt, burgonya van itthon. Kitalálok valamit.

Janika pedig úgy bújt kishúgához az ágyba, látta maga előtt, reggel milyen boldogan majszolja a csokit, amit ő hozott neki.

 

2018. aug.

 

 

 

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Gyurjánné Benedek Erzsébet, 75 éves nyugdíjas vagyok. Az irodalmat, történelmet mindig szerettem,…