Életről vizionálás…

Ki törődik velem, az életnek én is csak a nagy játéka vagyok,
És egyszerűen nem tudok eltűnni láthatatlannak, ha akarok.
Egyedül vagyok, mint totemfa a jéghideg temetőben,
Még képlékeny is lehetnék, ki igényli hideg időben?
Bennem is volna a jobbítás igénye,
De ez biz’, senkinek nincsen az ínyére.
*

Egyedül vagyok,
Meghalok a magányban…
Lefagyott élet.

Nyolc
Évig
Marcangolt
Egyedüllét.
Hittem…meghalok.

Sors adta-vette szerelem…már nem ölel,
A magány ismét körülölel.
*

Újra egyedül,
Az élet, nagy ismétlő!
Élet, inaktív.

Bú,
S bánat…
Újra társ
Ő, a magány.
Sors kerék forog.

Újrakezdés, társ…? Esély kevés. Nem talány.
Gyökeret vert a magány.
*

Ha kezdődne a
Javulás, visszarángat.
Ily’ lét magánya.

Csak
Moccan
Test és szív.
Mit remélsz még?
Sors, magányt ítélt.

Nincs remény… testem fáradt, alig él,
Egyedül nincs már cél.
*

A totemfa nem lehet simulékony és nem maga a védő erőd…
Én is egy érző lélek vagyok a világban, de, ehhez nincsen erőd…

Vecsés, 2017. szeptember 10. – Szabadka, 2017. szeptember 10. – Kustra Ferenc – A verset és a haikukat én írtam, alá az apevákat és 10 szavasokat, szerző- és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A „vegyes” címe:”Egyedül nincs már cél”