A lélek üressége…

Csak hallgatom, hogy eső búsan kopog a betonon,
A vízből kiugrott hal, meg ott hal meg a rakparton…

Múlt
Kopog
Betonon.
Nem félek én.
Hisz jön ő felém.
*

Érzem, ha a sors engem meghívna egy fellépésre,
Ez a koncert nekem, akár évadnyitó lehetne…
Hmm… ő meg egyben, az utolsóként tovább vezethetne.

Most
Kicsit
Még üres
Lélekkottám,
Bár úgy zenélnék.
*

Én persze nem feledem, hogy a zsebemben egy parmezán,
Néha meg egyedül próbálok úgy viselkedni, mint karakán…

Sok
Emlék,
Hiába.
Kezdhetem már
A felvonásom?
*

A lelkemben nyitott a barbakán,
Közben én a fejemet vakarván,
Állok csak, látogatókra várván…

Vecsés, 2017. december 28. – Mórahalom, 2018. január 12. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, hozzá az apevákat: szerző-, és poéta társam Farkas Tekla.
Barbakán = elővéd-mű