Rózsa Iván: Nyolc érzelmi állapot

Őszinteség

Az őszinte emberek általában rövid életűek… Lásd például: Jézus Krisztus 33, József Attila 32, Petőfi Sándor 26 évig élt… Latinovits Zoltán a maga 45 évével szinte matuzsálemnek számít hozzájuk képest. Őszintének lenni, kitárulkozni a világ előtt, kimondani az igazságot, nekimenni a hatalomnak – veszélyes… Ebből a tanulság természetesen nem az, hogy kétszínűek legyünk, hazudozzunk, alakoskodjunk nyakra-főre, de azért olykor diplomatikusnak is kell lennünk! Alkalmazkodsz, nem meghunyászkodsz, s túléled a viszonyokat. Felül kell ezeken emelkedned, s ekkor megteheted, amit megtehetsz. Majd’ mindent…

Várakozás

Arra vársz, hogy eljöjjön az igazi? Mindenkinek van kiegészítő lénye, mintegy negatív lenyomata e világban, csak ki kell várni az eljövetelét… Ehhez persze az is kell, hogy magadat add! Neki és önmagadnak is! Sokan nem is tudják, kik ők valójában, így nem is tudnak önmaguk lenni. Tán nincs is rá igényük… Nekem eljött magamhoz magam, tulajdonképpen visszatértem önmagamhoz; csak már magasabb szinten, a harmónia szintjén állt be az egyensúly. Tézis, antitézis, szintézis. Álmodozás, mindennek a megtagadása, az álmok megvalósulása. Persze, úgy nagyjából… Senki sem tökéletes, de ha türelmes: összejön neki a Lego-szerű, kirakós játék. Eljön az életébe önmaga ellentéte, egyben kiegészítője. És immár együtt csiszolódtok, mint kavicsok a patak vizében, medrében…

Aggodalom

Felesleges aggódni! Van egy tibeti mondás: ami be akar következni, úgyis eljön. Az nem segít senkin, ha aggódsz. Ha meg nem következik be, akkor meg végképp felesleges volt az aggodalom!

Félelem

Egy régen elhunyt keramikus barátunk egyik kedvenc mondása ez volt: „Mindenki attól fél, ami úgyis bekövetkezik!” Nem félni kell bizonyos dolgoktól vagy magától az élettől, hanem az élet csapdáit, buktatóit ki kell kerülni, illetve a dolgokat úgy kell alakítani, hogy pozitív kicsengésű legyen az életünk. Nem kell félnünk semmitől, senkitől! Főképp nem önmagunktól, önmagunk felvállalásától Isten és Ember előtt. Istent sem kell félnünk, hiszen a barátunk. Akinek valami vaj van a füle mögött, persze jogosan félhet tőle!

Hit

Én hiszek Isten létében. Egy magasabb rendű rendező elvben. Mely ebben a dimenzióban rejtőzködik, de azért meg-megnyilvánul. Akinek megnyilvánul, benne rejlik az élet minden mozzanatában, még ha rejtőzködve is. Aki nem hisz benne, annak nem mutatkozik egyáltalán. Ismét idézném öreg keramikus barátomat – Úristen, lassan olyan idős leszek, ahány évesen ő meghalt – szóval Zoli szerint: „Isten van, csak nem tudja, hogy mi létezünk…” Frappáns, nem? De nem teljesen igaz. (Szerintem…) Minden kis, két garast érő veréb számon van tartva; mi, emberek, hogy ne lennénk Istennél számon tartva?! Isten nem direkt avatkozik bele az életünkbe, nem látványosan, hanem jeleket hagy. Mintegy jószolgálati nagykövetként, a Jóhoz közvetítő közegként kínál lehetőséget, de a döntést már ránk bízza.

Döntés

Életünk döntések sorozata. Van, amikor rosszul döntünk, senki sem tökéletes. De a rossz döntést később ki lehet javítani. És van, amikor a rossznak hitt döntésünk, hosszabb távon jónak bizonyul. Csak kipróbált Isten bennünket és a társainknak hitt embereket: mik vagyunk valójában?! Barátok vagy ellenségek?

Barátság

Az igazi barátság érdek nélküli, akárcsak az igazi szerelem, szeretet is. Egyszerűen élvezzük a másik társaságát, s önzetlenül segítünk neki, ha kell. De mégis egyben érdek is. Hiszen nem az – lenne – a jól felfogott érdekünk, hogy szeressük egymást?! Hogy megférjünk egymással – egyre többen – ezen a kis-nagy bolygón?! Csak ez a felismerés nem jut el az emberek többségének agyáig. Nem működik a felebaráti szeretet makroszinten, csak mikrokörnyezetekben, kis közösségekben. Ha sikerül ilyen kis közösséget kialakítanunk, vannak társaink, s ami a legfontosabb: élet-társunk; mi vagyunk a leggazdagabbak a Földön, az anyagiaktól függetlenül.

Hatalomvágy

Ha valaki mohón, kórosan vágyik a hatalomra; ha hatalomra kerül, ki is ütközik ez a betegsége, jellemgyengesége. E dimenzióban a világi hatalom, sajnos, általában ilyen kóros, gyenge jellemű emberek kezében volt és lesz. Ahogy a pénz is náluk van, ez is hatalom. A hatalom velejárója a pénz is. Kevés az a tiszta jellemű ember, aki ember tudott maradni a hatalom csúcsán is. De aki tisztának született, tiszta is marad! Ez az igazi erő! Jóllehet a szentek hatalma általában nem e világi, de mégis e gyarló világban is az: az igazi, transzcendentális és tényleges, mert Istennek is tetsző hatalom…

Budakalász, 2018. augusztus 11-15.

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. "Pécsett születtem 1959. május 27-én, az ikrek jegyében. Általános iskolában matematika tagozatos…