Posted by
Posted in

meddig ég még…

az élet vonat még rója az utat a végállomásra mikor érkezik ki tudja már a kalauz sem matat ablakból bámulok az idő telik mit viszek magammal ha le kell szállnom mit hagyok itt ami hiányzik majd meddig ég még apró gyertyalángom s hitem magamban végig kitart élni szeretnék még számtalan évet ha elfelejtenek úgyis eltűnök […]

Posted by
Posted in

Ó! A szélkakas…

Ó! A szélkakas, Folyvást szolgálatban van. Pihenni sem tud. Ifjonc, pörög szüntelen, Le nem áll, türelmetlen. * Ó! A szélkakas, A kémény legfőbb őre. Füstirányító. Kéményen szél karolja Ő a füstöt sodorja. * Ó! A szélkakas, Gólyákat elüldözi, Harcos kéményőr. Hű őre a kéménynek, Gólyák nem fészkelhetnek. * Ó! A szélkakas, Nélkülözhetetlen ő. Szélerőt befog. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Túsz egy egész ország…

Rózsa Iván: Túsz egy egész ország… A változást elindítja egy lánglelkű idealista: A hasznot lefölözi egy rafinált kalandor… Ő még az ülepét is egy néppel kinyalatja: S minden jóérzésű embert elfog az undor… 2018. szeptember 29.

Posted by
Posted in

A hízelgő

Edit Szabó : A hízelgő Folyópartján fehér nyárfa, bevillódzik nap sugára, csillognak még a levelek, az őszi szél beköszönget. Sárgul, barnul fa levele, lehullik és avar lenne, az ágakon, milyen csoda fekete holló szárnyra kap. Csőrében van finom falat, hol szerezte, ez sajtdarab, észrevevén  róka koma, alá állott, fel két lábra. Dicsérő szó ömlik száján, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: F-árasztó tört-énetek

Rózsa Iván: F-árasztó tört-énetek 1. A mindig jót akaró főnököd jó takarót adott neked az aluljáróban, miután kirúgott a munkahelyedről… 2. A jótevőd meghívott egy vendéglőbe: jót enni és jót évődni. Jót evő lévén elfogadtad a meghívást! 3. A vak Aróval hajtott fel a járdaszigetre. Az ott lévők szétrebbentek, s hangosan „vakaróztak”… 4. Lao-ce jól […]

Posted by
Posted in

Tüsténkedik

Tüsténkedik, szaladgál, egy-egy percre meg-megáll, de csak azért, irányt váltson. Rohangál, füle lobog, nyelv kilóg, sistereg, nyargal le-fel. Felbukkan, akár a buzgár, buzgón, ahol csak lehet, tesz a közért, nem sajnál semmiért, senkiért időt. Odaér, serény, a pofavizit kedvéért.

Posted by
Posted in

Folytatásos regény 6. rész

A kisasszony pedig, tapasztalat hiányában, gyorsan elveszett a rázúduló érzelmi terrorban. Hol sajnálta Gyulát, hol félt Tőle, magát okolva, hogy idáig is hiú reményeket ébresztett „áldozatában”, végül megadta magát a rázúduló manipuláció erejének és halvány beleegyezését adta a fiú udvarlásához. Vagyis átölelte. Gyula rögtön szerelmet vallott, Irén pedig hirtelen nem tudott az ölelésből elutasításba váltani, […]

Posted by
Posted in

Hazudságok

Hazudni nem bűn. Nem, ha az ember az életét félti. Erre pedig minden oka megvan annak, akit olyan felmenőkkel áldott meg az Úr, mint például az én jó atyám. Soha nem fukarkodott az ütlegekkel, hajnalonként a kocsmából hazatérve szorgalmasan osztogatta az áldást a furkósbottal. Édesanyámat korán magához szólította a Teremtő, ketten maradtunk hát atyámmal, aki […]

Posted by
Posted in

Tüsténkedik

Tüsténkedik, szaladgál, egy-egy percre meg-megáll, de csak azért, irányt váltson. Rohangál; füle lobog, nyelve kilóg, sistereg, nyargal le-fel. Felbukkan, akár a buzgár, buzgón, ahol csak lehet, tesz a közért, nem sajnál semmiért, senkiért időt. Odaér, serény, a pofavizit kedvéért.

Posted by
Posted in

Folytatásos regény 5. rész

2. fejezet A csapda  Alexia, bárónő tudta, hogy az első bállal lezárult Irén kisasszony gondtalan gyermekkora. Új életszakasz kezdődött egyik pillanatról a másikra, szinte egy csapásra. Félt, hogy bájos és naiv kislányát felkészületlenül éri ez a hirtelen változás. Eddig szerető családja körében,  lelki  biztonságban, mindentől óvva, védve teltek a napjai. Nem ismert más szándékot, más […]