Most megmagázom magát…

Vágyom, hogy csuszogjak, a hason,
Alig uralkodok magamon…
Maga oly’ őrjítő,
Gyűrődő lepedő…
Férjezett! És az én farkamon?

Hason csúszni jó! Alig várom!
Legyen takaróm, azt imádom!
Őrjítő a méret…
Magához igézget…
Most időm van… Csak Önt kívánom!
*

Nem bírom viselni, hogy másé,
Velem kéne a hacacáré…
Hasunk, egybeizzad,
Lelkünk összeakad.
Nem zavar, hogy Ön a férjéé…

Nem leszek másé, csak magáé
Élvezet lesz a hacacáré…
Férjemtől nem kapok…
Önnel majd biz’ dugok.
Izzadva, leszünk mi egymásé!
*

Ha nekiállhatok, Kegyedet
Megmammogtatom… hast keneget…
Simogatom itt-ott,
Élveztetem legott.
Végigjárjuk kéj terepeket.

Várom nagyon, hogy velem legyen,
Hogy végre magáévá tegyen.
Kezdje! Csússzon, ki-be…
Csak ne hagyja félbe…
Jó lenne, ha már bennem lenne!
*

Egyezzen már bele, vágyódom,
Alattam legyen, ezt… kívánom.
Kéjét élvezhessem,
Meg, hogy élvezkedjem.
Mikor már mondja, már nem bírom…

Adja magát… végre leszek nő,
Belevaló férfi kergető!
Ágyba vigyen engem…
Eget veri kéjem…
Vágyunk, végtelenbe szökkenő…

Vecsés, 2018. augusztus 25. – Szabadka, 2018. augusztus 26. – Kustra Ferenc – a páratlan limerikeket én írtam. A párosakat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. Címük: Végre leszek nő…