Itt egy…

 

Itt egy temető.

Jönnek-mennek emberek,

fekszenek sírok.

 

A bűnös

 

A fegyverünket

mi mind csupán elsütjük.

Ő, aki elsül!

 

Március

 

Ébred a tavasz,

ébred az erdő mint én

és a favágó.

 

Az élő fa

 

Fenyő kivágva!

Megkarácsonyozva, kész!

De mégse dobd ki!

 

Nyílik a virág…

 

Nyílik a virág.

Azután elszárad és

vázából kipotty!

 

A bűn

 

Porszemcseember

tükrözi szépen-szótlan

vízördög fényét

 

 

fénypap misézik

sötétség híveinek

ők nem tudják ezt

 

 

Napkelte

 

Vöröslő orca

bíbor sugaraival

lövi az éjjelt.

 

Napnyugta

 

Sápadó orca

bágyadt sugaraival

lövi az éjjelt.

 

Nézz fel

 

Gólya érkezett.

Kéményedre száll le épp

fogsz tüzelni még?

Éjjeli

 

Sötétítő fény

ébreszti-éleszti az

ébren lévőt. Mind.

Ma esti

 

Aludj el, aludj…

és álmodd a jóságot.

Aztán ébredj fel.

Télbe

 

Lábnyom a hóban.

Erre vezet… meg arra.

S hullik a hó. Még.

 

Száll a…

 

 

száll a sas, égre

Csapkod a szárnya mint a

földi vitorla

Égi áldás

 

Egünk havat szül-

kemény akár a szikla-

és leejti ránk.

 

Sokszínű haiku

 

A lomb lesárgul,

be is fehéredik, de:

kizöldül újra.

 

Kék haiku

 

Az égi kék, nézd:

zuhog le mint a tenger.

A hó is eshet?…?

 

Épp most 1

 

A jövő épp most

ebédeli a jelent.

A múlt elfutott.

 

Épp most 2

 

a múlt a jelen

testével és lelkével

írja a jövőt

 

egyebek:

eltörött tojás

madara röppen és ég

a mennyországgal

 

béka az ágon

körbetekintve az őszt

ugrik a hóba

 

jégbe fagyott hal

várja a nyári havat

esik az eső

 

Haladunk

 

Őszt követve: tél.

Elrepülve gólya. Mind.

Maradt-az ember.

 

Viharzó

 

valami van fenn

és valami van lenn is

dörög villámlik

Cselényi Péter az Irodalmi Rádió szerzője. A(z írói) nevem Cselényi Péter. 1981-ben születtem Pécsett. A gyerekkori próbálkozásoktól eltekintve…