Évszakköszöntők-madaraknak!

ÉBRESZTŐ!

Fehér pontok – hóvirágok, sárga foltok – sombokrok

Ott díszelegnek az avarban, jó kedvre derítik a Tavaszt.

 

Márciusi napsugarak, langyos szellők, virágillat,

tudatják, hogy itt a tavasz, megérkeztek a madarak.

Messzi tájak vándorai, hazatérnek megpihenni,

csivitelnek, csiripelnek, szárnycsapással örvendeznek.

Régi barát, új barát mind egy család a madár-család.

Kinek, mit hoz az új tavasz? Elképzelésik vannak róla.

Meg is osztják ezt egymással, nekilátanak a munkának.

Felkeresik a régi helyeket, no meg az itt hagyott fészkeket.

Érzik, milyen jó is visszatérni, oda honnan rég elmentél.

Kicsi csőrük összeért, csőrös puszit cuppantanak mind.

Boldogok és vidámak, megölelik társukat,

Építeni kezdik végre az új itthoni életüket!

Itt a tavasz, itt a tavasz ébredjetek kismadarak!

 

NYÁR

Kizöldül az erdő nyárra, napsugár mosolyog a határra.

Madárdal ébreszti a napot, hogy az erdőn is átragyogjon.

Minden madár trillázva párt választott magának.

Nyári zöldben pipiskedve táncot ropnak körbe-körbe.

Cifra tollú kakasok, hangoskodnak: – No, ki most az úr?

Madár-lányok örömére végre megvan a győztes!

Boldog, vidám minden madár, hallatja is a hangját:

„Huncut a bíró!” mondja boldogan a sárgarigó.

Csengő hangú poszáták dalolnak az erdőn át.

Hármat koppint a fakopáncs, tudjuk ő is boldog már.

Bekelepeli magát a sorba a gólya, neki is van mondandója.

Csicsereg a füsti fecske, neki igazán most jött meg a kedve.

Vidám madarak, vidám dala tölti meg most a nyarat.

Itt a nyár, itt a nyár, minden madár itt van már!

 

ŐSZ

Levelek százai indulnak útjukra,

helyüket keresik lenn az avarban.

Sárgában, barnában a vörös árnyalatában

szín- takarót borítanak a  széles határra.

Kopogni kezd az erdő, itt van már október,

hullani kezd a makk az erdő népének.

Madárcsapat mezők szélén gubbaszt,

tollruhájukat az őszi szél borzolva fújja.

Itt az idő, jól tudják mindannyian,

bánatos nótájukat zengi minden fuvallat.

A fecskék, gólyák már búcsút intettek,

eső áztatta fészkük néma és csendes.

Itt-ott már belekóstolt az őszi szél is,

harapott magának belőle egy kicsikét.

Az erdő is csendesebb, mindenki készül,

a búcsú jeleit láthatjuk mindenütt.

Elárvult üres fészkek, elhagyott madárlakok,

záratlan ablakok és nyitott ajtók.

Itt az ősz, itt az ősz, madár-család már elrepült,

aki itthon maradt annak boldog őszi napokat!

 

TÉL

Ősz nyomában lépegetve megérkezett a december.

Erdőt, mezőt betakarta puha fehér hóbundával.

Jó barátja a Fagy kísérte, hogy biztosan hideg legyen.

Madárdalt már nem is hallunk, csendesebbek a hajnalok.

A mezőn károgó varjak, mint megannyi apró hangya,

keresik, kutatják a mezőket takaró hódunna titkát.

Egyszer-egyszer belekárognak a hideg téli csendbe,

tudatni akarják mindenkivel, hogy mennyire éhesek.

Az erdő is csendesebb lett, amint a Fagy beköszöntött.

A tollruhás madarak ilyenkor látogatnak be az udvarokba.

Közülük a cinege minden kisgyerek legkedvesebbike.

Kicsik-nagyok örömére, megtelik a madáretető környéke.

Búzamag, köles mag, kukoricadara, nem megvetni való falat.

Szaporán, gyorsan felcsipegetik az apró falatokat.

Vidámabb már a hangjuk, röpködve kacagnak nagyot.

Megköszönik a vendéglátást, üzenik a holnapi viszont látást.

Itt a tél, itt a tél, madaraknak eleséget, karácsonyi melegséget!

 

 

Clara Dar az Irodalmi Rádió szerzője. Váronné Darabos Klára vagyok, Szigetváron születtem és itt is élünk a családommal.…