Egy nyár végi hajnalon

előretolta magát az ősz

mustba fulladt a most

feltarisznyázott a múlt

nem volt tere a jövőnek

a jövőknek-menőknek

Kháron ladikja maradt

az idő majd elszaladt

velem a tejutas végtelenbe

csillagsátorban háltam meg

akkor haltam utána az elmúlásnak

 

szomorúfűz hajamba bele-belekap

egy Bach-fúga, rátekeredik a főtémára

és csak a hulló hajszálak melankóliája

az amiből kicsavarodik az utolsó tétel

 

mert nincs kottája a fájdalomnak

dance macabre-álomba hajlik minden

grammatikai én andente-színű

most a lelkem szárnyakat növeszt

a halálhoz  így közelít mert nincs

már hangja a zongorás fotográfiámnak

megbékéltem a mollba hajló elmúlással

megbékéltem a fehérre meszelt csönddel

Dr. Lajtos Nóra az Irodalmi Rádió szerzője. Püspökladányban születtem, Nádudvaron éltem húszéves koromig, azóta Debrecenben élek. A püspökladányi…