Érintetlen tájra értem,
Az ösvényt elsőként taposom,
De azt, hogy mikor, s merre lépjek,
Magam sem tudom.

Csak bolyongok célomat keresve,
Elmélázok az olykor furcsa tájon,
Hol szépsége, hol ridegsége terel el,
Így mindig új vidéken járok.

Néha haza vágyom,
Az otthon melegére
De rémlik: mindig fáztam,
Inkább keresgélek!

Kígyók közt lépkedve arra gondolok,
Jó az irány, csak lassan haladok.
Néha meg-megmarnak, kicsit belehalok,
De a fájdalom erőt ad, s tovább ballagok.

Olykor összerogyva keresek kiutat,
Várok egy jó szót, de nem kapok soha.
Lassan célom vesztem, eltűnik az irány,
Már feladni készülnék, mikor kisüt a napsugár.

Ám fénye elvakít, elbutít,
S mire ragyognék, ő már ködbe veszik.
Végre ráeszmélek: körbe-körbe járok,
Hisz ezt az utat bizony, kitapostam párszor!

Benedek Sarolta az Irodalmi Rádió szerzője. 35 éves, kétgyermekes családanya, különleges bánásmódot  igénylő gyermekekkel foglalkozó fejlesztőpedagógus vagyok. Erdélyi…