Tengerparti képeslapok

A négy ló lassított, majd a kocsi egy zökkenéssel megállt. A kocsis kötelességtudóan leugrott a bakról és kigördítette az utasok elé a kis lépcsőt. Kisvártatva kinyílt az ajtó, s előbb egy – lesegítést kérő – kesztyűs kéz jelent meg, majd kikászálódott a kisasszony is. Vele társalkodónője, két kuzinja, majd a végén természetesen a személyzet is. Aztán tengernyi ruhájukban elindultak a fürdőház felé, hogy magukra öltsék a sok méter nehéz anyagból készült fidres-fodros ruhánál azért mégis csak sokkal könnyebb, csaknem az egész testüket elfedő fürdődresszüket.
Fél ötkor keltünk. Igaz, szabadság alatt szívesen aludna egy kicsit tovább az ember, de nem lehetett. A napfelkelte nem óhajtott a mi vágyainkhoz igazodni. Egy kis rendbe szedés, aztán törölköző a nyakba, búvárcucc a kézbe és irány a csendes tengerpart. Napfelkeltét a tengerben megélni semmihez sem hasonlítható élmény.
Az ifjú hölgy először csak a lába ujját mártotta a vízbe, de mert hűvösnek találta, egy halk sikítás után kacagva visszadugta a papucsába. Társai azonban jókedvűen kezdték fröcskölni egymást a kövekkel tagolt tengerpartpart puha homokján. Egyáltalán nem zavarta őket a víz hőmérséklete, így egyre beljebb merészkedtek az Adriai-tenger hűs habjai közé. Végül a kisasszony is rászánta magát és óvatoskodva ő is megindult a mélyebb víz felé. A parton nem voltak sokan, hiszen az úri közönség ilyen idő tájt még villás reggelijét fogyasztotta – élénk társasági életet élve – a parton elszórtan álló villákban.
Kellemes hűs szellő fújdogált a víz felől. Uszony, maszk, légzőpipa (sznorker) egy gyors bevizezés és már csapkodta is lábunk a vizet. Szemünk előtt pedig kitárult az a csoda, amelyért megéri a koránkelés. Az éjszakai életmódot élő tengeri lények lassan, jóllakottan elvonulnak pihenni sziklák repedéséiben levő búvóhelyükre, hogy átadják helyüket az egyre élénkebb nappali „műszaknak.” Együtt ébredeznek ragadozók és leendő zsákmányok, puhatestűek, külsővázasok és egysejtűek. Fantasztikus színes kavalkád, amely egyfajta különös szertartással köszönti az Úr drága új napját, s a fák mögül felbukkanó nap első sugarait.
A kisasszony és a társaság valamennyi tagja nyakig a vízbe merült. Harsány kacagás verte fel a part csendjét, oda vonzva a biztonságra felügyelő járőröket és a hajnali, bolondosan bolyongó, bohém költők tekintetét. Felszabadultan, jókedvűen csapkodták a vizet, ugráltak, forogtak, heccelték, fröcskölték egymást, élvezve a víz simogatását, a táj szépségét, a tenger fenséges nyugalmát, a tiszta levegőt és a nyári jó időt. Csak a távolabb ülő horgászok morogtak kicsit a bajuszuk alatt. A hölgyek megbarátkoztak a vízzel, s a selymes hullámok kifejezetten frissítően hatottak az egyre magasabbra emelkedő nap tűző sugaraival szemben.
Halak, rákok, kagylók, csigák, tenyérnyi ártatlan medúzák töltötték ki a teret. Színesek, szépek, érdekesek. S mert szabadtüdős merüléskor a maszkos búvár – ha csak rövid ideig is – de szintén a víz alatt van, a tenger népe befogadja, s egészen közel engedik magához. Miközben érdeklődve nézik a búvárszemüveg mögül rájuk meredő, a víz által felnagyított hatalmas szemeit. A nap lassan teljes nagyságában megjelent a horizonton. Sárga sugarai szinte táncoltak a tenger feszínén, s az öt-hat méter mély kristálytiszta vízen áthatolva elérték a tengerfeneket is. Ezernyi színű fénnyel ébresztve fel a növényeket, moszatokat, algákat. Lenyűgöző élmény. Csend van, csak a légzőpipák ütemes fújtatása hallatszik, amikor a búvár a kis alábukás után a felszínre emelkedik. Három dimenzióban mozgunk, beleolvadva, szinte eggyé válva a természettel, a felkelő nap fényjátékától kísérve.
Aztán délhez közeledett az idő, kezdett benépesülni a föveny, nem volt tehát illendő, hogy fiatal lányok kísérő nélkül, lenge öltözetben továbbra is a parton tartózkodjanak, így bármenyire is sajnálták, véget kellett vetni az önfeledt vízi boldogságnak. Odabotorkáltak a fürdőházhoz vezető falépcsőhöz, majd eltűnve a kabinokban, nekiláttak délelőtti toalettjük megalkotásának.
Tetszett nem tetszett, de be kellett látnunk, hogy lassan véget ér ez az örömteli hajnal. A nap már feljebb kúszott az égen, ébredezni kezdett a part, minket pedig kellemes reggeli s az azt megkoronázó, békés nyugalomban elfogyasztható kávé káprázata várt a hatalmas üdülőtelep egyik csendes apartman házában.
A kisasszony és kora persze már a múlté, mint ahogy eltűntek a szolgálók, a lovaskocsik, fürdőházak és a főúri villák is. Már nem elszórtan álló házak, hanem modern üdülőtelepek állnak az Adriai-tenger sokat látott partján, ahová Európa minden részéből sereglenek a víz szerelmesei, s a pihenni vágyók. Ám a tenger mit sem változott. Ma is ugyanolyan hűs, hívogató, izgalmas, barátságos és gyönyörű, mint hajdanán. S esténként, amikor az izzó, távolodó napkorongtól búcsúztunk el-eltűnődtünk azokon az időkön, amikor még nem kellett határt átlépni a magyaroknak, ha el akartak töltenik egy hetet a mesés, égszínkék Adria partján.

Gyarmati Gábor

Gyarmati Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Történelmünk fénylő csillaga, az utolsó, eltiport forradalom idején, vérzivataros időszakban születtem. S…