Posted by
Posted in

ha dőlni látszik…

ha dőlni látszik már minden álmom sorsom felettem tort ülni akart fogam szorítva de odavágom most állj meg “vándor” a buli még tart ha álomcserepek már mindenütt csendem helyén csak zajokat észlelek de a képzelet szárnyán elrepült emlékeimmel csodákat képzelek csendeket ír a tollam a papírra és rajzol hozzá szép virágokat hogy újra ébredve váltsam […]

Posted by
Posted in

mi változott itt…

mi változott itt talán a semmi de átgázolt emberek garmadán jó volt jó lenne magyarnak lenni ma is de most az élet korpuszán csak a megosztás és a gyűlölet mi látható és tapasztalható mely meghatározón foglal helyet szabadság helyett csupán csak lázadó lehetsz s bár öklöt ráznak arcodba talán a sors keze megvédhet még s […]

Posted by
Posted in

Hazafelé

hazafelé a délutáni nap réseket keres a lombokon átbújik és átkarolja a leveleket egytől egyig mindegyiket már üres az utca egy lélek sem lépdel ősz szagú péntek délután pihenni térek… 2018.09.21. Lédikó

Posted by
Posted in

Biztató ölelés

Oxigénért kiált lelkem, s a fák fölém hajolnak biztatón. Kívánhatok-e ennél többet, ha gyengeségem lassulni kényszerít, s vágyaim gyáván megtorpannak, mint érezni a változó lomb ölelését, a mély kékségben a végtelen erőt, s a mező enyhült sóhajtásából mélyre szívni egy új tavasz ígéretét

Posted by
Posted in

Az áruló

Latzkó Andor: Az áruló (Andreas Latzko: Der Verräter) Keskeny csíkokban szűrődött be a templomba a napfény, vakítón és forrón, átfolyt az oltár előtti arany kandeláberen, szemtelenül kikergette a szenteket a sötétségből, így úgy néztek ki, mint kisminkelt színészek; gyámoltalanul és megfélemlítve, mintha olcsó színességük miatt szégyenkeztek volna. Amit az oszlopok alatti szalmafekvőhelyek középen és az […]

Posted by
Posted in

A dzsinn

Latzkó Andor: A dzsinn (Andreas Latzko: Der Dschinni) „Te nevetsz?! … Ne nevess, Sahib! Könyörgöm, ne nevess! Soha nem tudni, talán ez a fél kókuszdióhéj, odaát: egy minket figyelő kis dzsinn üstöke? Miért akarod a Te hű szolgádat, Hassant odadobni a haragjának? Még csak rövid ideje élsz az országunkban…” A fiatal, angol mérnök kelleténél hangosabb, […]

Posted by
Posted in

A kettős hazafi

Latzkó Andor: A kettős hazafi (Andreas Latzko: Der Doppelpatriot) Theophil Banner egy határőr fiaként jött a világra. Szülőháza előtt sorompó állt: ennek egyik oldalát vörösre, a másikat feketére festették. A határjelzőtől jobbra és balra elnyúló két királyságot az egyszerűség kedvéért nevezzük vörös és fekete országnak! Nos, úgy esett, hogy határvita robbant ki ezen két ország […]

Posted by
Posted in

Átkönyörgött évek 5.

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek   5. Róza ezek után, ha nem is túl sűrűn, de rendszeres vendége lett Veronikának, aki sokkal jobban lett, talált is magának valamilyen bejárónői munkát. Kevés pénzt kapott, de arra elég volt, hogy gyógyszereket vegyen. Hamarosan látszottak rajta a gyógyulás jelei, viaszsárga arcán még nem jelent meg pír, de már betegnek sem […]