Oxigénért kiált lelkem,
s a fák fölém hajolnak biztatón.
Kívánhatok-e ennél többet,
ha gyengeségem lassulni kényszerít,
s vágyaim gyáván megtorpannak,
mint érezni a változó lomb ölelését,
a mély kékségben a végtelen erőt,
s a mező enyhült sóhajtásából
mélyre szívni egy új tavasz ígéretét