Keserű némaságra ítéltetett lelkem,

A kínok kínját őrzöm, mélyen eltemetve.

Néha egy édes emlék eszembe ötlik,

De nem méltóságra, halálra buzdít.

 

Mérgeskígyóként húsomba marva,

Gyilkos szerelmeddel szívemig hatolva

Tettél cinkosoddá, s majd hagytál önmagamra.

Téveszme, nyomor, vérző sebek,

 

Hiányzó láncszemek.

A kör bezárult: idő előtt,

S már nem tudom,

hogy ki, vagy mi hiányzik.

 

Mégis a vágyak közt merengve

Kívánom még egy-egy percre

Mindazt, mi talán sosem volt,

S már nem is lesz.

 

Én vagyok. Te vagy. Két külön világ!

Nélkülünk is nyílik már a virág.

Nem nekünk. Nem értünk.

Másokért…

Benedek Sarolta az Irodalmi Rádió szerzője. 35 éves, kétgyermekes családanya, különleges bánásmódot  igénylő gyermekekkel foglalkozó fejlesztőpedagógus vagyok. Erdélyi…