Széttépem ezt a rózsaszálat,

ne mardossa szívemet bánat.

 

Rám csorog fájón bíbor alkony,

érted kiáltok néma hangon.

 

Sóhajtásnyi levegő lebben,

vágy tombol az árva szívemben.

 

Lomhán kereng a bús fájdalom,

merengek rőtfényű álmokon.

 

Csóktalan éjszakák kergetnek,

odadobva hosszú perceknek.

 

Csillagok fényében fürdetem

könnyáztatta búsuló szemem.

 

Mállott órák rohannak velem,

felborítják rongyos életem.

 

Halk dallamot hoz felém a szél,

fájdalmam tán messzi útra kél.

 

Rám talál a szerelem hona,

nem lesz sorsom tovább mostoha.

 

 

 

 

D. Oszuskó Sarolta az Irodalmi Rádió szerzője. Matematika – fizika szakos tanár voltam. 2001 óta nyugdíjas vagyok. 2005-ben…