Hatalmas teste úgy terül el a teremben,

mint nyári lugas alatt egy sörpad,

vagy akár egy nagyot ásító holdszáj,

a filcborítású kalapácsok csak érinteni

tudják a fekete-fehér álmukból felvert

húrokat, a csengő hangon megszólaló

dallamfutamokat, a hármas- vagy

négyesfogatú, vágtató akkordokat –

az Élet melódiájával  

kitapétázott szobájába

hordja eddigi élete keresztjeit:

kottatartóján ázott fúgafutamok sora,

kiömlik az ő ütemére

szétmálló mollba hajló andante tételek,

vitrinbe való törékeny s bársonyhang-

szellemek értik csak a fekete Bösendorfer

lelkét, amit Horovitz mester – hogy ne legyen

olyan magányos fekete elefánt – ujjaival

megsimít a cisz-mollú holdfényben egy kicsit.

Dr. Lajtos Nóra az Irodalmi Rádió szerzője. Püspökladányban születtem, Nádudvaron éltem húszéves koromig, azóta Debrecenben élek. A püspökladányi…