Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Úgy vártalak!

Rózsa Iván: Úgy vártalak! Hát, újra itt vagy! Úgy vártalak, kedvesem… Csak aztán itt is maradj… Ne pénz számítson: érzelem! Budakalász, 2018. szeptember 3.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A nélkülözhetetlen?

Rózsa Iván: A nélkülözhetetlen? Sztálin nélkül is boldogultak az oroszok: Később már nem is voltak annyira gonoszok… Hitler nélkül is talpra álltak a németek: Igaz, a második vesztett háborúba majd’ belegebedtek… Te sem vagy nélkülözhetetlen, te kis senki! Röhög már rajtad, ki számít, majd’ mindenki! Elhúzol majdan egy másik, való világba: Hiányod meg bánja az […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hullanak könnyeim…

Rózsa Iván: Hullanak könnyeim… Bimm-bumm – egyszer csak valaki lelő… Jaj, hogy hullanak érted könnyeim… Az igazság pillanata egyszer eljő! Nem a te véreid, magyarok, az én véreim… A magyar társadalom gyerekből felnő! Budakalász, 2018. szeptember 3.

Posted by
Posted in

Létünk a csillagok között

Edit Szabó : Létünk a csillagok között / Variációk a témára / 1. APEVA Az élet még tiéd, halálodban örökkön élhetsz. Egy élet, egy halál teremtőtől mindenkinek jár. 2. HAIKU a halál kivár lelked mélyén akarod, várj, reád talál ” a lelked mélyén égi csillagokba vágysz, halálod után ” csillagok útján Tejút fényességében visszatér élet […]

Posted by
Posted in

Megtörténik

Megtörténik -Milyen sápadt most. B mondta, felmutatva a holdkorongra. Ami, jegyezzük meg, valóban haloványabban pislákolt mint a megelőző napokban. Pedig telihold volt. -Ti is látjátok? -Sápadt-felelt rá A. Mindenesetre így is olyan érzésük volt, hogy őket nézi. Főleg A-nak. A göndörhajú, pufók arcú, édesszemű A-nak. Tíz esztendeje dacára feltűnően éleseszű volt. Nem maradt el mögötte […]

Posted by
Posted in

Fox a pufi

Fox a pufi felnőtt mese   Város tengerében, irodaházak sűrűjében élt egy ügyes, szorgalmas és róka ravaszságú, kis pufi legény.  Ügyes volt, mert olyan munkát végzett, amelyet az ég is neki teremtett, szorgalmas volt, mert bensőjéből fakadóan nem volt henyélős típus, de határtalanul ravasz is volt, – nem véletlenül kapta a Fox becenevet – mert […]

Posted by
Posted in

Alig uralkodok magamon

Most megmagázom magát… Vágyom, hogy csuszogjak, a hason, Alig uralkodok magamon… Maga oly’ őrjítő, Gyűrődő lepedő… Férjezett! És az én farkamon? Hason csúszni jó! Alig várom! Legyen takaróm, azt imádom! Őrjítő a méret… Magához igézget… Most időm van… Csak Önt kívánom! * Nem bírom viselni, hogy másé, Velem kéne a hacacáré… Hasunk, egybeizzad, Lelkünk összeakad. […]

Posted by
Posted in

Gyász

Mikor gyászol a szív, gyászol a test, A lelked nyomorog, nem érti meg. A nagy űr, mi benned tátong, kevéssé tesz. Ordítanál, hogy MIÉRT?! Nem érted meg. Nehéz a szíved, nehéz a lelked. Úgy érzed, már csupán kínlódás a léted. Na, innen felállni, az a MŰVÉSZET! Ki ezen már átesett, az tudja igazán, mit is […]

Posted by
Posted in

Ha már nem létezem

Edit Szabó : Ha már nem létezem Ha már nem létezem, talán még érdekel, mennyország vagy pokol, megakad, rostokol. Kék égben fennakad, lélekként ott ragad, választ- új testet, mában lesz élete? Csillagok ragyognak, lelkembe suttognak, múlik az életed, a tested porrá lesz. Emberek szívében, gyermek emlékében megmaradsz örökre, szemfedő fölötted. Sírhantod készen áll, bizony oly […]

Posted by
Posted in

A második

A második   A Naphoz legközelebbi csillag a Proxima Centauri. Ő is fényel. Égi kénnyel. Ő is meleng és így dereng kozmosz-agyunk: kozmosz vagyunk. Kicsi, apró csillag, de hát miránk csillog.