Posted by
Posted in

Almaszüret

Edit Szabó : Almaszüret Kicsi a lány, már eléri almafának ágait, piroslóan csillog, fénylik, kosara is már teli. Örömében virul mosoly, beszélget az almával, bizony téged is elérlek, letörlek a száradról. Füles kosár biz’ már tele, felemelni nehézség, ám az öröm nagy dicsőség ennek az emberkének. Segítség ő a családnak, majd eszik az almából, télire […]

Posted by
Posted in

Hinni, remélni, bízni…

Az igazság egy életútról… TANQ –ban Gyermekként azt mondták, Hogy nekem, mindig hinni kell! Zord életben, tovább! Ha bánat ért, ajtót nyitott s mesevilág befogadott. * Az elmékben, sötét Van, rossz tanács… előtérben. Könnyű, könnyűt adni. Ott lehettem én királyfi, Kire nem kell sokat várni. * Én mindig is hinni Akartam, be is tartottam! Én […]

Posted by
Posted in

Ismerkedés a telefonnal

Edit Szabó : Ismerkedés a telefonnal Mikor is volt, már nem tudom, feltalálták a telefont, falon volt a készüléke, hangszóró a közepébe. Beleszól az ember maga, fülénél a hallgatója, messziről szól másik fele, mégis, mintha jelen lenne. Régi korok telefonja ma már múzeum darabja, idő haladt nagyon gyorsan, változást hoz telefonban. Készüléke biz’ ma is […]

Posted by
Posted in

Utad az életben

Edit Szabó : Utad az életben ” Szilárd életútnak hajlékony ereje dobban ” Hosszú évekig nem érzett, új lángra lobban, Sorsodnak útját egyedül végzeted vezette, Holnapoknak lépte a győzelmet szerezte. Előtted állt mindig a folytonos ész-szerűség, Nem volt a szívedben fájás, s keserűség, Elfogadtad Önmagad, ám rejtelmes az élet, Győzelmet megszerez,melyet alig reménylett. “Az összetartozást […]

Posted by
Posted in

bár csendet ír…

csendet ír a tollam üres papírra rajzol a szélére szép virágokat közben az álmok nem válnak valóra őszi szél zörgeti az ablakokat tűnő időben csak a ránc növekszik öreg testben még “ifjú” szív dobog de a lét porondján már nem vetekszik a maiakkal de még a láng lobog bár csendet ír a tollam a papírra […]

Posted by
Posted in

A kétszinűek világa

A kétszínűek világa Kaméleonok másznak a nemzetek nyakára Mindenben hallgatni akarnak a hatalom szavára Nyár van az őszben de a vitának nincsen vége Mutti feltámasztotta a Szent Szövetséget Kurcz Úr ezért nem találja velünk a békességet A Habsburg birodalmat védték őseink S mihelyt megszűnt a veszély lerombolták váraink A hatalomból kiszorult lengyel testvérek Megtagadva sz […]

Posted by
Posted in

Én balga, reménytelenben reménykedek…

Öregségemről… ez most vízióm? Hmm… lehet, hogy őrült vagyok, mert öregen is reménykedek? És még, ezt is titokban teszem, mint a kicsi gyermekek? A Remény Állandó. Vagy te idős, Vagy apró gyermek. Nem Merem Reményem Felfedni. Még Őrültnek hisznek! * Miért nem akarom észrevenni, hogy a halál már itt kaszál, Miért nem hallom, hogy a […]

Posted by
Posted in

Borongós mesék 2. – A kis hableány

Attól az éjszakától fogva Kicsiny Tommyt nem lehetett eltántorítani. Hiába próbáltuk elmondani neki, hogy valószínűleg csak álmodta az egészet, vagy csak a sok rum okozta érzékcsalódás játszott vele, ő hajthatatlan volt. Szép lassan mindenkit az őrületbe kergetett a sellőlányos meséivel. Hogy éjszakánként azóta is kiül a hajó farára és addig figyeli a csillagok tükröződését a […]

Posted by
Posted in

Szoó Virág – Ketten

Szoó Virág Ketten vagyunk a két tenyér, közöttünk a viasz kanócán táncol sárgán, narancsosan közös életünk, kicsinyke fény, bizonytalan, máskor erős, határozott lángja van. Ha hátat fordítunk neki, elsápad, betegesen pislákol, s tudom, ha otthagyná egyikünk, hosszú füstöt eresztve még izzó fonalából minden meleget elengedne. Kettőnké ez a kis világ, viaszos törzsét három réteg erősíti, […]

Posted by
Posted in

Egy szabad gerle

Izzik a nap, csak parázslik egyre, Perzsel a nyár, s a nyárfán egy gerle. Kurrog a gerle, nem hallja más, Csak egy szomorú, magányos ház.   Lüktet a nap, majd gyűlik a felleg, Süvít a szél, és fölszáll a gerle. Repül a gerle, pont oda száll, Ahol a ház erős fala áll.   Égnek könnye […]