Posted by
Posted in

Biztató ölelés

Oxigénért kiált lelkem, s a fák fölém hajolnak biztatón. Kívánhatok-e ennél többet, ha gyengeségem lassulni kényszerít, s vágyaim gyáván megtorpannak, mint érezni a változó lomb ölelését, a mély kékségben a végtelen erőt, s a mező enyhült sóhajtásából mélyre szívni egy új tavasz ígéretét

Posted by
Posted in

Az áruló

Latzkó Andor: Az áruló (Andreas Latzko: Der Verräter) Keskeny csíkokban szűrődött be a templomba a napfény, vakítón és forrón, átfolyt az oltár előtti arany kandeláberen, szemtelenül kikergette a szenteket a sötétségből, így úgy néztek ki, mint kisminkelt színészek; gyámoltalanul és megfélemlítve, mintha olcsó színességük miatt szégyenkeztek volna. Amit az oszlopok alatti szalmafekvőhelyek középen és az […]

Posted by
Posted in

A dzsinn

Latzkó Andor: A dzsinn (Andreas Latzko: Der Dschinni) „Te nevetsz?! … Ne nevess, Sahib! Könyörgöm, ne nevess! Soha nem tudni, talán ez a fél kókuszdióhéj, odaát: egy minket figyelő kis dzsinn üstöke? Miért akarod a Te hű szolgádat, Hassant odadobni a haragjának? Még csak rövid ideje élsz az országunkban…” A fiatal, angol mérnök kelleténél hangosabb, […]

Posted by
Posted in

A kettős hazafi

Latzkó Andor: A kettős hazafi (Andreas Latzko: Der Doppelpatriot) Theophil Banner egy határőr fiaként jött a világra. Szülőháza előtt sorompó állt: ennek egyik oldalát vörösre, a másikat feketére festették. A határjelzőtől jobbra és balra elnyúló két királyságot az egyszerűség kedvéért nevezzük vörös és fekete országnak! Nos, úgy esett, hogy határvita robbant ki ezen két ország […]

Posted by
Posted in

Átkönyörgött évek 5.

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek   5. Róza ezek után, ha nem is túl sűrűn, de rendszeres vendége lett Veronikának, aki sokkal jobban lett, talált is magának valamilyen bejárónői munkát. Kevés pénzt kapott, de arra elég volt, hogy gyógyszereket vegyen. Hamarosan látszottak rajta a gyógyulás jelei, viaszsárga arcán még nem jelent meg pír, de már betegnek sem […]

Posted by
Posted in

Tündér-rap

Tündér-rap     / lélekgyógyszer/ Megint reggel van és indul a buli ébresztő, gyógyszer ,meg kávé, meg cigi öltözz, egyél, mozdulj és csináld, szedd össze magad, húzzad az igát! Nincs kedved, nyafogsz, húzod a szádat? mindent kritizálsz, semmit se vállalsz Indul a csoport, csak lököd a dumát, sok itt az okos és sok itt a sumák. Tündér […]

Posted by
Posted in

Kergeelme-kór

Kergeelme-kór Furcsa főemlős fajta az ember…. nem bír az egyik nem a másik nemmel. Csak akkor boldog, ha fajtársát birtokba veheti, célja után koslat, hajtja ,űzi, gyötri. S ha az behódolva megadja magát neki, hogy koslató hajlamát rajta élhesse ki, Már nem a birtoklás a valódi cél neki, Csak a VADÁSZAT amiben újra örömét leli. […]

Posted by
Posted in

Hiány

Valami mindig hiányzik Hiányzik a csend, zajos ez a világ Hiányzik a béke, ó, jönne, jönne már! Hiányzik a gyerek, hiányzik, hogy játszik Hiányzik a nevetés, mely kacagássá válik… Hiányzik, ó, hogy hiányzik A lépése, a dobogás Mellyel lejött a lépcsőn S máris mondta, mondta már… Hogy anya, ez, meg az…és így meg így Ne […]

Posted by
Posted in

Álmom csak kecsegtet

A leírás, TANQ -ban… Álmom csak kecsegtet… Csatatereket, nem győzőm… Fénytelen nappalok… Álmodni jó… hiú remény? Nappal szeretetben szegény. * Elmúltam már hatvan… Vannak, sok kis csataterek… Lét, legyőzhetetlen… Évek gyorsan tovaszálltak, A vágyak még motoszkálnak. * Öregség bajjal jár… Tervezni, immár minek is… Örülni a mának… Az öregség bajról regél, Élj mának, holnapot remélj. […]

Posted by
Posted in

Változó idő

„Az év pedagógus költője 2018.” pályázatra beküldött versem   Ligeti Éva Változó idő útszéli vándor jár… január goromba modorban közelít karol a karomba s mint a macska játszik csent gombolyagával másfelé terelget nem gondol a mával   nehezen viselem… tűröm ahogy paskol hajam ágaskodik akár a kakastoll szárnyra kap kabátom míg könnyeim nyelem dermesztő a […]