Posted by
Posted in

Kicsapongó gondolatok

Érdekből, még a Gonoszt is átöleljük. Szakmaiatlan. * Szerette az édeset, szemében, a gonoszságot, Mert megadta neki mindazt, amire oly rég vágyott, Szerette az édeset, szemében, a gonoszságot. * Magával az ördöggel szövetkezett, Csak elérje, amiért oly nagyon epekedett. *** A keserűség Körbefonva átölel. Reménytelenség. * Ölelte is olykor – olykor, ha erre-arra vágyott, Reménytelen […]

Posted by
Posted in

Fogkrém

Feltápászkodok. Sajog a hátam, a derekamba belehasít a fájdalom. Már majdnem szitkozódni kezdek, amiért ilyen kemény ez a pad, de aztán rájövök, hogy inkább hálát kell adnom, amiért a Jóisten megajándékozott még egy olyan éjszakával, amikor nem volt fagy. Még éppen elegendő rám a barna kordnadrág, amit pár hete a Tesco melletti ruhagyűjtő mellett találtam, […]

Posted by
Posted in

Könnyben úsznak a fák…

Könnyben úsznak a fák, Siratják elhalt lombjukat. Reszketnek a sivító szélben. Nem hallani vigasztaló madárhangokat. Egy sápadt fényű csillag az éjben, Ridegség, halotti gyertya csupán. Fekete törzsek a feketeségben. Nem rezzen semmi a csupasz koronán. Könnyeznek a fák sírnak a múló életen, Könnyeznek a fák, s én velük könnyezem.

Posted by
Posted in

Mondjátok el !

Edit Szabó : Mondjátok el Kávéházban összegyűltek barátok és barátnők, ünnepelni új könyvünket, harmadjára részt vevők ! Közös öröm mindenkinek, könyv lapjain a sorok, töltődnek fel az emberek, csillog arcokon mosoly. Beszélgetés, ismerkedés, régen láttuk arcodat nem zavar, ha épp most jöttél, átöleljük válladat ! Sok munkának van gyümölcse, nagyon szép az eredmény, költők arca […]

Posted by
Posted in

Csak én vagyok

Ne ijedj meg, csak én vagyok. Én vagyok kinek csónakja a hínárban motoz, Én vagyok ki alámerül, hogy megfürödjön a habokban, Én vagyok ki lágyan ringatózik a karodban, S megcsókolja homlokod. Én vagyok az álmaidban megjelenő mosolyod. Én vagyok ki lefújja a rád eső permetet, Én vagyok ki ellopja testedből a meleget. Én vagyok ki […]

Posted by
Posted in

A költői pályázaton elismerést, oklevelet kapott versem. Valami… Valami réges-régi, Mi fájdalmasan érint, Hatalmába kerített, S nem enged Csak szorít, húz és tart Űz, ver és hajt… Én jövök, megyek és állok… Magamban kiáltok- Levegőt! Ujjaimban újra érzem A mágneses erőt S mint jó bolond, Futok… Előre, hátra és tova… Aztán némán állok Hangosan kiáltok […]

Posted by
Posted in

Tiéd a választás

  Tiéd a választás  /2009.09./ Van aki érkezik, van aki elmegy Van aki úgy él életében, mint egy gyermek Van aki elesik, van aki feláll Van aki mindig, mindenféle sorba beáll. Van aki szelíd, van aki tombol Van olyan, ki magán kívül másokra is gondol Van aki dolgos, van aki hanyag Van aki mások által […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Álmagyarok

Rózsa Iván: Álmagyarok Álmagyarok magyarkodnak; Fenekednek, acsarkodnak; „Prófétájuk” egy hitvány gazember: Ki tényekkel szembenézni nem mer… Budakalász, 2018. szeptember 17.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Gyere!

Rózsa Iván: Gyere! „Gyere el hozzám! Bújj ágyamba, agyamba! Legyünk önmagunk!” „Gyere el hozzám! Add meg és oda magad!” – Szólt a skalpvadász… „Gyere el hozzám! Nincs otthon nejem s anyám!” (De hülye vagyok…) Budakalász, 2018. szeptember 14.

Posted by
Posted in

Takarító sztory

Takarító story Történetünk idején hősünk siheder legényke volt, s mert sok mindennel foglalkozott – melyek közé sajnos még véletlenül sem tartozott a tanulás – hát elfogadta a jó nevű budai gimnázium nagyhatalmú igazgatójának ajánlatát, mely szerint a továbbiakban nem kérik számon jelenlétét a tanórákon, sőt igazolnia sem kell távolmaradását. Magyarul: rövid úton kirúgták. Jóllehet annakidején […]