Posted by
Posted in

Sötét alkonyokon…

Sötét alkonyokon, Ha eső szitál a ködfoltokon, Veled álmodom. Veled. Megérintem kezed. Dobogó kis szíved zenéjét hallgatom. Eszembe jutnak régi képek, Sápadt lidércek, tompa fények, Álltak előttünk. Egymásnak sem hittünk. Nincs már semmi köztünk. Figyelem tested lüktetését, Ajkaid lágy remegését, Szavaid halk reszketését. Szeretsz. Ölelhetlek és ölelhetsz. Elszálltak a sötét fellegek… Szeretlek!

Posted by
Posted in

Csak egy szál fehér rózsa

Csak egy szál fehér rózsa Kegyeleti kérés. A gyászszertartások nagy része, ma már így zajlik le. Egy szál fehér rózsa, a tisztelet, az együttérzés jelképeként. Megható, ünnepélyes és elegáns. Van benne valami pátoszos, ahogy a búcsúzók, sorra leteszik a sírra, az emlékezés virágát. Kezemben mindig ott a szál virág, ha temetésre szólít a lélekharang. A […]

Posted by
Posted in

Én nem vagyok szép !

Károly,már régen túlesett az első szerelem bolygatta lelkivilág évein.Valahogy nem gyúlt lángra, igaz,tűzoltó szeretett volna lenni,vagy vizes volt,folyó,tó áztatta,így nehezen  gyúlt lángra. 65 múlt,ideje lenne,gondolta párt keresni,annyi szépet,jót meséltek a házaséletről. Gondoskodó,szerető,haza váró asszonyka? Ez kimaradt az életéből,de talán még,utoljára! Hirdetést adott fel,régi történet,akkor még nem volt internet,és a postás nemcsak nyugdíjat, levelet is hozott,igaz […]

Hiányod megfagyott bennem
Posted by
Posted in

Hiányod megfagyott bennem

Hiányod megfagyott bennem Hajamba túr az őszi szél Emlékszel? Álltunk az áprilisi szélben… Most november zúgva fújja az emlékezés galád halál énekét a gyertyaláng felé, s minden csepp könnyem jégtövis mi a szívembe szúr, s a téboly bennem a hangodon kacag. Fagy-bilincs szívemen a bánat. Szorít míg sírodhoz ér lábam és a vizes avar fedi […]

Deák Mária  Az emlékezés gyertyái
Posted by
Posted in

Deák Mária Az emlékezés gyertyái

Temetőnek szegletében urna-liget Gyertyafényben szikrázik az emlékezet Fenyőillat, krizantémmal keveredve Bús könnyet csal a szemembe Fájón hasít a szívembe… Nincs erre szó, csak forró könnyek Koszorút ma neked viszek Nem igaz! Hiányodon nem enyhít az idő El nem mondott szavakban kereslek… Velem vagy, veled vagyok, nem feledlek  

Posted by
Posted in

Fények a temetőben…

Versben és európai stílusú haikuban…. Fenyőfaágba simul a sok apró koszorúvirág… Itt vagyok, valahogy szívemből elillan a borúság. Márványkövön szétfröccsen a mécses és gyertya lángoltság. * Gyertyaragyogás! Fekete-bársony égbolt… Csillagfény halmaz. * Értük lobognak, Gyertya, mécses lángjai. Hosszú fohászok. * Koszorúba fonva van a fenyőág, virágok… már mind meghalt. Emlékezéstől könnyes lesz a szem… ez […]

Posted by
Posted in

Mottó

Mottó Csodálja, ezért műveli családom a zenét S kitárja felétek vele szívünk minden melegét A karácsonyi várakozásban fogjuk meg egymás kezét Ezzel fejezzük ki a kisded eljövetelének örömét

Posted by
Posted in

Az ellenállás napja

Az ellenállás napja. A földi Mefisztó az örök ellentmondás. Testünket, lelkünket szelleme átjárja Kisérti éjjelünk,kisérti nappalunk Emeljük hát meg előtte kalapunk? Már egyszer felszállt a magasba Ám az apró ördögfiak káromolva Visszarántották a földi pokolba Mivel elbitorolt fényes kastélyában Várták lopott földi kincsei egy halomban S sereget verbuvált, magát így kárpótolta Hogy újult erővel szálljon […]

Posted by
Posted in

Szilánkosra tört évek

Szép nyári nap volt. Meleg, szikrázó. Olyan, amiben csak boldog lehet az ember. Volt ugyan a levegőben valami fanyar, valami, amiről régóta beszéltek az emberek, de úgy éreztem, hogy az tőlem messze van. Tőlem, falusi asszonytól, aki csak a családjának élt, és a munkának. Aztán egy csapásra megváltozott minden. Valahol távol eldördült egy lövés, és […]

Új ige
Posted by
Posted in

Új ige

Másképp hallani régi új igét légvárat építeni mindenek felett, s a végtelen elipszisét pörgetve, suttogva varázsigét reánk áldott zsolozsmát hintenek. Mert nem jár más dícséret, jó szavak mint virágszirom, bársony érintés koldusnak alamizsnát osztanak – lehet, épülnek már az új falak miket ledönt majd új világégés? Nem tudom mivégre bírok még a mindenségben írni, a […]