Szilágyi Mihálynak

Mátyás levelét írta,

találkozóra őt

a Tiszához hívta.

 

El is ment Szilágyi

ki semmitől sem tartott,

király katonái

rabul ejtették ott.

 

Mihály csodálkozott,

a nép egyre háborgott.

Ki látott már ilyen

rettenetes dolgot ?

 

Így kell hát fizetni

a jámbor rokonának,

ki megválaszttatta

őt magyar királynak ?

 

Szilágyi pediglen

csak azon panaszkodott:

– Király a nevedet

szidalomba hozod.

 

– Nem cselekedtem én

semmiféle gonoszat,

engeded magadhoz

a csúf fondorlókat.

 

Világos várába

záratta be nagybátyját,

őrizetül adá

két hű porkolábját.

 

Étellel – itallal

őt bőséggel ellátták,

kellő tiszteletet

neki meg is adták.

 

Kérte, hogy hívassák

el hozzá a szakácsát,

ki szokott étkekkel

látja el gazdáját.

 

De mást is kifőzött

nem csak finom étkeket.

A várból hogy küldje

ki az embereket.

 

– Rajtunk van a török !

– Hamar, hamar mindenki,

ki fegyvert tud fogni

induljon harcolni !

 

Vágtatnak kifelé

az őrök és katonák,

mert a várat veszni

ők bizony nem hagyják.

 

Szakács Szilágyinak

három hű inasával

kapuhoz ballagott,

s bezárják nagy zajjal.

 

Azután nagy gyorsan

a fogházhoz siettek,

Szilágyi Mihályt ők

onnan kiengedtek.

 

Ő lett Világosnak

a teljhatalmú ura,

kint rekedt katonák

nagy búbánatára.

 

Rohamot indítnak

már kintről a vár ellen,

ágyúlövés az mi

harcokra feleljen.

 

El is ódalogtak

szégyenszemre a vártól,

megfutamodtak az

új várkapitánytól.

 

Szilágyi a várba

sok parasztnépet hívott,

élelemmel, vízzel

bőséggel ellátott.

 

Mátyás király ellen

ő semmikor sem indult,

vár alól a török

sokszor visszafordult.

 

 

Lengyel Dénes írása alapján.

 

Kép: Netről.

D. Oszuskó Sarolta az Irodalmi Rádió szerzője. Matematika – fizika szakos tanár voltam. 2001 óta nyugdíjas vagyok. 2005-ben…