Az ősz Óbudán.

Álmomban piros konflissal utaztam
Felébredve ablakomból kitekintve
Csak a megrakott kukás kocsit találtam
Napok óta Krúdi által megálmodott
Nagy tál túros csuszára vágytam
A Khéli vendéglő előtt állva
A macskakövek bágyadtan visszaköszöntek
Elvette jókedvüket a beáramló hűvösebb szelek
Egy kis rigó sirdogált az ágon
Hiába várom, elpusztult a párom
Füttyentése annyira elhaló
Hogy kedvünk feltámasztására ez már nem való
Majmonka állt a tornácon
Kalapját mélyen a fejére húzta
Mit kedvese kíván, csupán azt tehesse
Hogy szerelme minden kivánságát kilesse
Szerették az őszt,mert emlékeket idézett
Az Óbudát körbekocsikázó szerelmes éjszakát
A budai hársfák megértő összekacsintását
A macskakövek egyhangu dobogását
A borral telt kancsók összekoccintását
A szinházakban megindult az élet
Hol új meg új szerelmek szövődtek
Az Operában beindult a divatmánia
A zord időtől az énekesnek elcsuklott a hangja
Az ifjúság beragyogta az egész várost
Az aprók pedig várták a mindent legyőztő táltost
Hangjuk túlharsogta a másnaposság hangzavarát
Semmi sem változott,csak a politika dühöng
Pedig azt hittem ránk már csak a szeretet köszönt.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…