Csend a szélviharban?

Romboló szélviharban a fű és a levél nem rezdül…
Pedig vadul úgy tombol… holnap dicsérik felmentésül?
A templom mélyéről, halkan hallatszik ki az esdő szó,
Uralkodó a fájdalom, vihar csendje a takaró…

Ekkora viharban, mit számít az ima, és az esdés,
Szélvihar akkora, hogy bármikor várható elesés…
Még a templom ajtót is csapkodja, lehet, hogy haragszik?
Csend van kívül és belül, még szélsüvítés sem hallatszik!

Ember retteg, állat is elbújik, a ruhát is tépi a szél,
Közben meg a kerítés szögesdrótján halkan dúdolva zenél…
Meghallani minek a rosszat, van baj enélkül is életben.
A vihart ne halljuk, csak éljük túl, szeretettel a lélekben.

Vecsés, 2014. június 18. – Kustra Ferenc