A múlt dicsősége !

Diákéveim nem hivalkodó pajkossága
Átlépte a görcsös politika buktatóit
S a családi szeretet körbetáncolta életem
Ebből már korán sokat sejthettem
S ezzel jövőmet így megmenthettem
A legnagyobb izgalmunk volt az első gyermek várása
Majd ez lett a többiek nevelésének függvénye
Mindig fő szempont volt
A hozzá való viszonyulás
Csak tőle függött a középiskola választás
Abnormis kornak nem várt ráhatása
Ami tőlünk tellett tiszta lelkiismerettel,
Szerény gondoskodással és szorgos igyekezettel
Családunkban tartottuk nagy-nagyszeretettel
Az egyetemi évei belecsúsztak a rendszerváltozásba
Minden igyekezetünkkel besegitettük első állásába
Akkor engedtük el kezét nagy szivfájdalommal
De szemünk látóhatárát kitágitottuk
Segitő karunkat Tőle meg nem vontuk
Saját életünk túlbonyolitásával
Utólag azt látjuk hibát,hibára halmoztunk
Hagytuk,,hogy csak bonyolitsa éltét önállóan
Túlságosan hittünk a keresztény szavunkban
Nem fejtettük ki részleteiben,
Hogy mi rejtezhet váratlan buktatóiban
A többi gyermekünk sodródott velünk
Pedig Ők sem látták elképzeléseink
Minket vezérelt az ősök intő szava
A magyarságunk ösztönös érzése és vitalitása
A múlt igazsága,bűne és hibája
Felismertük az ocsút,mely mindenünk felzabálhatja
Felismertük árvaságunk,fenyegető korai halálunk
Ez idézhette elő szomorú elszakadásunk,
Mert a messzeségben rekedt elsőszülöttünk
A távolság szabad mitoszában
A jólét általunk vélt ölelő karjában
Abszolutizálja kritikáját és eltérő szemléletét
Bűnösöknek tartja öregedő szülejét
Szerény kérésünket nem akceptálja
Hogy ne harsogjon fennhangon politikája
Hogy tévesnek tartott véleményünket
Cendbe

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…