Költő vagy, úgy hiszem. Mindig is az voltál.

Versek nélkül is az, ezt biztosan tudom.

Messziről érkeztél s egy távoli zsoltár

hangjait követed e göröngyös úton.

 

Minden költő lelke egy nyüzsgő agora.

Játszótér, hol játszod a világ dolgait.

Gyermekként bámulsz a szépre és a jóra,

s a rossz dolgok fölött még átsegít a hit.

 

Gyermeki hitednek márványtalapzatán

megfér egymás mellett számtalan jó dolog:

a gyönyörű remény és a meghitt magány,

s köztük a szerelem, mi szívedben dobog.

 

A Költő kétkedő (gyermek s tudós egyben).

Feltárja a kozmoszt, középen önmagát.

Hogyha elképzeled, részesülsz a kegyben,

ha jön az özönvíz, lehetsz az Ararát.

 

Vágyálmod hűséggel, ha gondozni fogod,

egy szép kő és pár szó, majd megőrzi neved,

a valóság néha veled együtt zokog,

máskor táncra perdül s a szemedbe nevet.

 

A valóságot ő, a gyermek megérti.

Ajkán a szemérmes nyílt szavak hangja más.

Felnőve, mint Költő (lehet nő, vagy férfi)

ugyanaz a hangja, a Vers csak ráadás.

 

 

Török Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa. 1965-ben születtem a Felvidéken, Királyhelmecen. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon…