Zsenge kora fiatalság,
Házas élet boldogság.
Gyermekáldás változás,
Az idő szekere szaladt tovább.

És a fiúkból férfiak lettek,
Lányokból asszonyokká nőttek.
Aztán nagypapává, nagymamává
Dédi majd Ük mamává élnek.

Az ember ki sokat változik,
De a lelke ugyan az marad.
Csak az idő szaladt el felette,
Zsenge kora így elreppent.

Ráncos keze s arca néki.
Napjait is egyedül éli.
Van, hogy önéki nincs senkije
Perig szíve csupa szeretet.

Az emberi lélek olyan vegyes.
Minden fél e érzelemmel.
Majd mire elszáll feledte az évek
Megváltozik a lét és lélek.

Futva szaladnak az unokák,
Mama papa boldogan kiáltják.
Támaszként állnak oda,
Segítik őket minden nap.

Minden évben fejet hajtunk,
Hisz ünnepnap e kor.
Idősek napja szól e dallam,
Az Úr áldása van rajta.

Keze ráncos néha remeg,
Dolgozik és kesereg.
De ha beteg s az idősebb lett,
Egyedül marad mindennel.

Egyedül képtelen mindenre,
Kell neki a támasz a biztonság az életben.
És ha a fiatalok dolgoznak,
Az idős emberről már gondoskodni nem tudnak.

Perig ő az, aki régen volt,
Csak az idő mi rajta is gyalogol.
Mi megtörte élet útját,
Rárótta az idő fogát.

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…