Ősz

Ezüst függöny borítja a tájat,
Hideg kéz simítása.
Angyalok könnye pergő áztatása,
Elindul a násztánc éjszakája.

Ezüstös függönyrejlő árnya,
Nem tudni kit takar a pára.
Fák bokrok közé szökő napsugár,
Érzékelteti szemnek a csodákat.

Erdők királya ékes kiállása
Éberen nézi a tájat.
A néma csend homályos magányossága
Ö az erdők szarvas bikája.

Szerelmet dalol a szél,
Fehér lepedőt terít minden felé.
Tűzés meleg ugató hangjával,
Párzásra hívja a bikákat.

Hideg érintése vacogó fogak,
Sietve távozik onnan.
A sötét takaró betakar mindent,
Fegyverek durrannak valahol éppen.

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…