Emlékeknek egy szobát kéne nyitni,
a rosszakat rögtön a pincébe eltemetni.
Egyenként külön dobozokba zárni,
ha felidézem, könnyű legyen rátalálni.

PIROS szín a szerelemé, édes mint a méz,
olyan, amit az ember sokszor visszaidéz.
Ki, kit szeretett jobban, én már nem tudom,
ha elmém megtréfál, azzal megalkuszom.

FEHÉR lesz majd a tiszta gondolatokért,
hit, remény, köszönet a boldog évekért.
Kristálytiszta agy és semmi kuszaság,
legyinteni a csacskaságra, á ez butaság.

ZÖLD a munka színe, reményekkel teli,
szorgalom, büszkeség már-már álombeli.
Értünk, értem dolgozni és lelkesedve tenni,
lélekben a piros szőnyegen végigmenni.

RÓZSASZÍN az egészségé, hiszen fontos,
ép testben ép lélek, közérzet így komfortos.
Sportolni, túrázni és jó levegőt szívni,
betegséggel szemben győztes csatát vívni.

EZÜST szín a barátságé, kirándul a lélek,
egyet gondolunk és tudjuk mi a lényeg.
Nagyokat kacagunk és sírunk hogyha kell,
kapocs, benne ember semmit nem röstell.

VIOLA a pihenésé, így kell ennek lenni,
megfontoltan élni és csak tenni-venni.
Szaladnak az évek, lekőrözik a napok,
kis sütkérezés a napon, én boldog vagyok.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek. Tanulmányaim befejezése…