Ha meghalok,
utánam könnyet ne ejtsetek!
Az ősz ruhájába öltöztessetek,
aranyba, bíborba, bársonyba,
fejemen bordó kalappal.

Így indulhassak a magasság fele.
Arcomra derűt fessetek!
Számra rúzst, kezembe hegedűt
tegyetek!
Hadd érezzem, ahogy a húrok
feszülnek.

Mosolyogva nézzetek az égre!
Én majd ott állok színesen,
vagy az Isten előtt térdelek,
de boldog lelkek, boldog táncát
táncolom,
nem érzem majd, hogy halálom vagyok.

Egy könnyet se ejtsetek!
Örüljetek, hogy üdvözölhetek.
Örüljetek, hogy táncolhatok.
Egész életemmel elszámolhatok.

Elszámolok minden tettemmel,
jó vagy rossz cselekedetemmel.
Megbánhatom bűneimet,
ledobhatom a kincseimet,
gyöngyökkel teli ékszereimet.

Lerakhatom földi láncaimat,
szabadon szállhatok
lélekszárnyaimmal.
Nem tart rabságban földi hívság,
ez az isteni szabadság!
2018.10.26.

Völgyi Ildikó (Lédikó) az Irodalmi Rádió szerzője. Kérdezéd: - ki, s mi vagyok?Együtt érzően, hallgatva figyelek,Puha tapintattal kérdezek,…