MADÁR-KALAUZ II.

ERDEI PITYER

Áprilisban érkezik, de szeptemberben már távozik.

Bejárja az erdőszélet, ligeteket, fekete-fenyveseket.

Magas ágon énekel, innen néha fel-felreppen,

leszálláskor figyelmeztet: „szia-szia” visszajöttem!

SÁRGAFEJŰ KIRÁLYKA

Mit rejt a magas fenyő lecsüngő gally-ága?

Moha-toll kicsi fészket ringat a fa ága.

Lakója egy csöppnyi madárka,

a sárgafejű kicsi királyka.

Fejtetőjén sárga – csíkkorona,

királyi nevét is innen kapta.

SÜVÖLTŐ

Nálunk ősztől tavaszig látni,

rövid füttyentésüket könnyű utánozni.

Lucfenyők rejtik fészküket,

kedvelik a magokat és a rügyeket.

Szelíd, bizalmas madarak,

süvöltő-panaszos hangot hallattnak.

KARVALY

Fa-törzs mellé száraz ágból épít fészket a karvaly.

Fiókáit fenyvesekbe rejti, az ad biztonságot nekik.

Vadászni a hím jár el, hisz ő a tisztogató-mester.

Verebet, cinegét, minden étel-félét megkopaszt,

apró cafatos-darabokat  szaggat, ezzel eteti,

fehér, apró, még tollpihés karvaly – csemetéit.

CSÍZ

Vannak olyan évek, mikor ősszel,

hozzánk hatalmas csapatokban érkeznek.

Észak, észak-keletről jönnek, vagy itt

maradnak, vagy dél felé tovább repülnek.

Nagy lucfenyvesek fészkelő-helyeik, ide

hívogatnak  „tlüi-í”, „tlüi-í” hívójeleik.

ERDEI PINTY

Kedvel ő minden helyet, ahol magas fák nőnek:

lombos, elegyes erdőt, parkot, és az öreg arborétumot.

Ezek azok a telephelyek, hol a pintyek tanyát vernek.

Lakóhelyük éber őrei, a határsértőket messzire elűzik.

ŐSZAPÓ

A fészeképítés nagymestere,

kinek zacskó alakú moha-fészke.

Kívülről zuzmó-álcával rejti el,

csupa madártoll a fészek belseje.

A környék minden madara lakója,

hisz a fészkét minden madár-pihetolla tartja.

SZALAKÓTA

„Rak-rak” rekedtes a szalakóta hang.

Afriaki szavannákról érkezett meg

a hazai ártéri erdők környékére.

Magasan ül a villanydróton, lesi,

vajon a fű között, mi mozdul?

Sáska, tücsök, bogár, nem moccan,

tudják, itt a vadász-szalakóta a magasban.

BÚBOSBANKA

„Up-up-up-up” hallatja hangját búbosbanka-úr.

Fa oduban megtelepszik, albérlőként beköltözik.

Fiókáit féltve őrzi, mikor bűzös váladékát spricceli.

Innen a népies neve: büdösbanka, aki nem más,

mint a fejtollakkal ékeskedő búbosbanka.

 

BARNA KÁNYA

Az ártéri erdőt kedveli,

fészkét is oda építik.

Kánya-farka villás, jól látszik,

mikor a levegőben fenn száll.

Madarak, kígyók, békák, gyíkok,

barna-kányamadár táplálékok.

BERKI TÜCSÖKMADÁR

Ártéri erdők szélét kedveli,

ez az a hely, amely jól elrejti.

Rejtőzködik éjjel nappal, a

szomszédjait nem zavarja.

A tücsökmadár kicsi fészkét,

csalán- és szederdzsungel rejti.

„Szer-szer-szer-szer” énekéről

mindenkinek könnyen felismerhető.

SZÜRKEGÉM

Ártéri erdők magas fáin fészkel.

Ha az üres fákat már elfoglalták,

a nádasban ver magának tanyát.

Hegyes csőre, mint a szigony,

halfogáshoz nagyon hatékony.

Legelőkre is ki-kijár, pocok,

egér ilyenkor nála a fő fogás.

 

MEZEI VERÉB

Ez a mezei veréb, és nem háziveréb!

Költőhelye az ártéri erdők sűrű rejteke.

Télen és ősszel csapatokban szállnak,

táplálékért gyakran a városba bejárnak.

Bármit is csinálnak, mindig figyelnek,

merre bukkanhat fel egy éhes karvaly,

ki mezei-veréb pecsenye után kutat.

DARU

Vándormadár, címer madár, nálunk nagy becsben tartják.

Tollaikkal díszített kalapot, ma már sajnos nem hordunk.

Darupárok költőhelyükre látványos násztánc után költöznek.

Fészekaljban két tojást költenek, melyen felváltva üldögélnek.

Az ősz már a határt járja, darvak jelzik útját hangos krúgatással.

Nagy tömegbe verődve, tél elől a meleg Dél-Afrikába költöznek.

 

 

 

 

Clara Dar az Irodalmi Rádió szerzője. Váronné Darabos Klára vagyok, Szigetváron születtem és itt is élünk a családommal.…