Félni, mire vágysz!

Keresni, mit nem találsz,

Sírni, ha jó, s nevetni, ha fáj!

Fojtogat a szenvedély,

Alulmaradni nem akarsz,

Harcolsz, s tán túléled…

De végül mégis belehalsz.

Eltűnsz, elhamvadsz,

Nem leled önmagad,

Értelmetlen, üres,

Reménytelen úton haladsz.

Olykor jön a napsugár,

Mely feltölt,de elvakít,

Biztonságot ígér,

De aztán mégis elzavar.

Hinni? Nem mersz már!

Bánt, ha mosolyognak rád,

S ha ütnek, égető boldogság,

Mert jólesik, ha fáj…

 

 

(Egy autista ismerősömről szól a vers,
az ő szociális és kommunikációs nehézségeiről,
melyek ellehetetlenítik mindennapjait.)

Benedek Sarolta az Irodalmi Rádió szerzője. 35 éves, kétgyermekes családanya, különleges bánásmódot  igénylő gyermekekkel foglalkozó fejlesztőpedagógus vagyok. Erdélyi…