Másképp hallani régi új igét
légvárat építeni mindenek
felett, s a végtelen elipszisét
pörgetve, suttogva varázsigét
reánk áldott zsolozsmát hintenek.

Mert nem jár más dícséret, jó szavak
mint virágszirom, bársony érintés
koldusnak alamizsnát osztanak –
lehet, épülnek már az új falak
miket ledönt majd új világégés?

Nem tudom mivégre bírok még a
mindenségben írni, a szédülés
fejemben zúg, testem csak rongybaba
mit lelkemtől választ; ásó-kapa,
szófukar, új ige, élet-sejtés –

Nincsek és valamik – csak üres vágy,
rothadó kívánságlista üldöz.
Látom, megint gyomos a virágágy,
gaz veri fel, új értelem, fűágy –
új ige – és te nem férsz a könyvhöz.