Sötét alkonyokon,
Ha eső szitál a ködfoltokon,
Veled álmodom.
Veled.
Megérintem kezed.
Dobogó kis szíved zenéjét hallgatom.

Eszembe jutnak régi képek,
Sápadt lidércek, tompa fények,
Álltak előttünk.
Egymásnak sem hittünk.
Nincs már semmi köztünk.

Figyelem tested lüktetését,
Ajkaid lágy remegését,
Szavaid halk reszketését.
Szeretsz.
Ölelhetlek és ölelhetsz.
Elszálltak a sötét fellegek…
Szeretlek!

Frank e Gry az Irodalmi Rádió szerzője. Nős vagyok. Egy középiskolás, és egy egyetemista leánygyermek édesapja. Budapesthez közeli…