Újabb két vasmadár mart bele a kéklő égbe,

a vidék felett embereket megrettentve.

Közel szálltak, talán bombázni akarnak?!

Nem volt még elég nyomora a falunak?

– Idáig eljöttek, senkit nem kímélnek!

Gyerekek, asszonyok mit remélhetnek?

Menekül  mindenki, amerre csak mehet,

-Jaj, a pólyából egy csecsemő kiesett!

Kap anyja utána, ahogy csak lehet.

-Te fiú, hová vezet most a te élted?

Belehalsz vagy kibírod a gyötrelmeket?

A félelmek újra és újra feltörnek!

Építhetnél várakat a homokba!

Járhatnál nyugodtan az iskolába!

Te leszel apád helyett a kenyérkereső?!

Az özvegye mellett a munkaerő!

Ki akarja ezt így? Ki tehetne érte?

Nem jobb lenne a szívekben is a béke?

Száműzni az önző, pusztító döntéseket!

Élni harmóniában mindenkinek az életet!

 

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni…