Ül a teraszon szinte mozdulatlanul,

tekintete téved ide-oda hangtalanul.

 

Amikor az ételt finnyáskodva nézed,

látszik, a szemében keserű düh ébred.

Milyen az, mikor bármit megevett volna,

ha valaki leteszi  neki az asztalra?

 

Amikor szekrényből nincs mit felvenni,

ugyan már, csak fejével biccenti.

Milyen az, mikor valakinek nincs mása,

egy ing, egy nadrág az egész ruhatára?

 

Amikor sötétnek találod a szobád,

mert csak egy-két  lámpa világít rád.

Milyen az, mikor fogságban az emberek

a bányában, sötétben szenet fejtenek?

 

Amikor a gépek házakat építenek,

ettől a zajtól nem pihenhetsz eleget.

Milyen az, mikor a puskák ropognak

az emberi testek halomba hullanak?

Emlékek, de fájó lelki teherként élnek.

Évtizedeken át meghatározzák a létet.

Beletelepszenek minden helyzetbe,

nem hagynak nyugodni éjjelente se.

Mire volt ez jó? Kinek kellett?

Százezrek pusztultak a döntések miatt.

Nyomorba zúztak egész családokat.

A rettegés több generációra kihat.

 

Könnyek között küszködve kéri:

-Ne háborúzz! Hátha mindenki érti!

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni…