Ez az októberi hajnal sem volt más, mint ahogy mostanában már megszokhattuk. Csendes őszi idő, plusz fokokba hajlóan, de igazi hideg még nem volt. Igaz elálltam már a széldzsekit és alatta a melegebb pulóvert, de mégsem volt hidegnek mondható. Az unokámért kellet utaznom vonattal, mert nálunk tölti majd az őszi szünetet. Kikötése volt viszont, hogy vonattal szeretne utazni. Természetesen az unoka óhaja, pláne, ha a papa kedvence is – hiszen egy tündéri kislány, aki már lassan eléri a kamaszkort – mindenekelőtt! . Arról nem is beszélve, hogy kedvességével mindent elér ami csak belefér a papától elvárható keretekbe.
A parkolóból néhány méter, majd vagy 30 lépcső és máris a pénztár előtt álltam, ahol az intercity pótjegyét kellett megváltanom. Igaz, helyjegy nélkül olcsóbb lenne, de így 65 év felett már együtt is csak fillérek. Nyugodtan, kényelmesen sétáltam a peronon a 21-es kocsi felé ahova a jegyem szólt. 21. számú kocsi 96. ülőhely volt az enyém. Ablak és asztal mellé kértem a jegyem, met ugye, az én koromban az ember már szeret kényelmesen utazni.

A fülkében meleg volt. A “fotelom” háttal a menetiránynak, de a kérésnek megfelelően biztosította a helyem. Fűtöttek.Annak ellenére, hogy a kinti hőmérséklet talán ennyire nem indokolta volna. Mindegy. Pestig úgyis le fog hűlni – gondoltam. Már éppen belemerültem volna a magammal hozott könyv olvasásába, amikor nyílt az automata ajtó és egy idősebb házaspár érkezett a fülkébe. Nagy darab asszonyság és elhanyagolható súlyú férje indult megkeresni a helyét a kézben tartott jegyek alapján. Néhány ülőhellyel arrébb meg is találták. A férj nagy nehezen felküzdötte a csomagokat a polcra, de már az asszony rákezdte:

– Most mondd meg – jegyezte meg, hangosan, hogy mindenki hallja és ellentmondást nem tűrő hangon – hát nem állatok ezek? Itt el lehet pusztulni olyan meleg van! Azonnal csinálj valamit…
– Jól van anyukám – jött a belenyugvó válasz – de mit? Talán a kalauznak kellene szólni, de még 20 perc van az indulásig és kalauzt nem láttam… de itt az asszony belefojtotta a szót. Szinte lángolt a szeme.
– Mit…mit…- engem nem érdekel…keresd meg és állíttasd le a fűtést. mert itt meg lehet pusztulni. Elvégre te vagy a férfi? Nem?

A férfi felállt. Látszott rajta, hogy szavazati joga annyi van, mint a vágóhídra terelt birkának. Tétovázott egy pillanatra, hogy merre is induljon el. Azután mielőtt még megérkezett az újabb felszólítás elindult a legközelebbi automata ajtó felé. Vállán, hátán az együtt töltött évek gyötrelmeivel. Abbahagytam az olvasást. Kíváncsian vártam mi lesz ebből. A hölgy mint egy felbőszített bika úgy fújtatott. Ha nem lett volna lusta felállni, talán az ajtóig lökdösi élete párját, csak haladjon már végre.

A férfi az ajtóhoz ment és kinyitotta. Majd a lábát oda téve meggátolta, hogy az ajtó becsukódjon. Ezt az automatika vagy százszor kísérelte meg, de a láb nem tágított. Az asszonynak levegő kellett. Neki meg feladata a megoldás. Az asszonyon látszott, hogy ez a megoldás nem igazán a kedvére való, de jobb híján… ez is jobb a semminél. A férfi szorgalmasan őrizte az ajtót, nehogy az becsukódjon. Két sorral arrébb ahol az asszony ült, egy férfi állt fel. Magas, őszes, határozott karakter. Odament a “munkájába beletörődött” kiszolgáló személyzetnek átminősített szegény párához és jól hallhatóan felszólította:

– Kérem ezt hagyja abba – valószínű hozzáértő lehetett – mert az automatika ezt sokáig nem fogja tolerálni. Ha meg egész úton nyitva lesz az ajtó majd azért fognak hőbörögni. Ha valami problémájuk van szóljanak a kalauznak – legyen szíves fejezze be az ajtó kitámasztását – mondta nyomatékkal és visszasétált a helyére. Az asszony megpróbált beleavatkozni, de a férfi tudomást sem vett róla, csak leült a helyére. Párja abbahagyta az ajtó kitámasztását és visszasomfordált a helyére bűnbánó pillantásokat vetve élete párja felé: – én mindent megpróbáltam – lehetett az értelme.

Az asszony továbbra is látványosan “haldoklott”. Pedig a férj áldásos tevékenységének hála jelentősen lehűlt a kocsi belseje, ami már Pestig fel sem melegedett. Lassan elindult a vonat. Mikor az első megállót elhagytuk megjelent egy kalauz – egy kedves, szimpatikus hölgy, akinek a jegyek ellenőrzésekor mindenkihez volt egy kedves szava – és megkezdődött a “dráma”.

– Mi a fenének fűtenek ennyire ezen a rohadt vonaton, hogy az ember majd belepusztul – szegezte a kérdést neki az asszonyság… ez biztos, hogy azért van, mert maga nem látja el a feladatát rendesen, nem tartózkodik a munkahelyén… már szólni akartunk, de maga nem volt sehol… majd írni fogok a MÁV-nak és lekérem az ön adatait és fel is fogom jelenteni, hogy hagy rúgják ki, mert nem látja el a feladatát… – természetesen mindezt olyan hangerővel, hogy a legtávolabbi sarokban is tisztán lehetett érteni.

– Kedves hölgyem – kezdte a kalauznő a választ mikor úgy érezte, hogy szóhoz juthat – de az asszonyság belefojtotta a szót.

– Micsoda arcátlanság…én nem vagyok az ön hölgye … de maga nem végzi rendesen a munkáját … ezért kell nekem ettől a melegtől szenvednem… de majd feljelentem, minden fórumon ahol csak lehet, mert az ilyeneknek itt nincs helye, aki a munkáját nem végzi el… nagyokat fújtatva szedte a levegőt, de itt a kalauz kezdett beszélni:

– Nekünk előírásaink vannak itt a vasúton és aszerint kell a munkánkat végezni. Fel kell fűtenünk a kocsikat, mert az elindulás után leáll a fűtés. Már most is áll, de ha gondolja én az ön kedvéért bekapcsolom a klímát, hogy ne legyen melege…de akkor eszébe juthatott, hogy itt nem csak ez a pár utazik, ezért az utasokhoz fordult, mielőtt elindult volna – Hölgyeim és Uraim! Másoknak is melege van? Bekapcsolja hűtésre a klímát?

A válasz harsogó és egyöntetű volt. Nem kell a klíma! Nincs itt annyira meleg.

– Látja – fordult az asszonysághoz – a többség nem akarja amit Ön. – azzal lekezelve a jegyüket, jó utazást kívánt és folytatta a jegyek ellenőrzését, tudomást sem véve a továbbra is emelt hangon fenyegetőző asszonyság jelenlétéről. Szegény férj, gondoltam, lesz nemulass ha megérkeznek a célállomásra, hiszen az ilyen ember nem tűrheti azt, hogy alulmaradjon. Valaki ezért bűnhődni fog. Mindannyian tudjuk ki lesz az!

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…