A mezítlábas, süldőkorú cimborák önfeledt vidámsággal rótták ócska ruhájukban a szekérkeréknyomos falusi utcát. Szomszédok és osztálytársak lévén gyakorta láthatta egyik a másikat. Ha szórákozásra vágytak, vígan fújták a maguk készítette tökszár dudát, fára mászva „fészkeztek”, vagy örömmel rúgták a száraz fűvel kitömött rongylabdát. Csillogó szemmel diskuráltak a nekik tetsző lányokról, elbeszélték a mástól hallott eseményeket, saját családjuk is szóba került. Szüleik ugyancsak igyekeztek teljesíteni a jó szomszédság íratlan szabályait. Jóban voltak, bár életstílusuk némileg eltért. Jani anyja, Zsuzska néni lelkiismeret-furdalás nélkül szerzett be titokban egy-egy kosár krumplit, vagy egy szütyő répát a grófi birtokról, hogy szerettei a nélkülözést elkerüljék.

Mihály édesanyja, Márta néni viszont a világért nem nyúlt volna ahhoz, ami a másé, szigorúan észben tartotta a Tízparancsolatot.

  • Ha egy tű valahonnan rátok ragad, rázzátok le magatokról, ha nem a tiétek! – tanította becsületességre gyermekeit.

Míg az egyik család nem fázott soha, addig a másik a talajból kihúzott kukoricatővel fűtött. Amíg az egyik jóllakott, addig a másik gyerekei zsenge akáchajtást ettek, s fő ételüket hétköznap a kenyérhéjbetétes rántott leves jelentette. Az apák is különböztek. János bácsi folyton törődött a családjával, András bácsi viszont sokszor eltekergett a fehérnépekben gyönyörködni.

Itt is, ott is élt jószág a háznál: pár tyúk, egy disznó, egy tehén és még egy macska is. Márta, és övéi nemigen élvezhették a tojás, vaj, tejföl ízét, mert azok a piacra, eladásra voltak szánva. Az anya fejte a tehenet, köpülte a vajat.

  • Édesanyám! Úgy megkóstolnék egy kis tejfölt! Olyan szép sűrű!
  • Nem lehet fiam! Mit viszek a piacra? Könnyű volna megenni, de az árából tudok venni paprikát, sót, egyebet. – hangzott el az anya-fia közötti párbeszéd.

A legény búsan nyelt nagyot a semmiből. Sóvár tekintetet vetett szülőjére, nem szólt tovább, de a hőn áhított csemege fogyasztásának gondolatától nem bírt szabadulni.

  • Hogy lehetne elvenni belőle? – töprengett.

Egy napon anyja, kosarát kezébe véve a városba gyalogolt, hogy ezt-azt eladjon. A tejföl a hűvös kamrában, egy csuporban várakozott vajjá verésre. Mihály épp Janival üldögélt a ház előtti lócán, mikor felmenője útnak eredt. Senki sem volt otthon, így széles mosollyal nyugtázta, hogy megadódott számára a vissza nem térő alkalom.

  • Te Jani! Mondok én neked valamit! Ott van a kamrában a tejfel, gyere, igyuk meg!
  • Nem lehet! Mi lesz, ha édesanyád hazajön?
  • Ne törődj vele! Bevisszük a macskát, a többit bízd rám!

A fiúk a helyszínre siettek. Egymás után emelték szájukhoz a csuprot, s mohón itták ki belőle a vágyott finomságot. A kancsót kellő tejfölnyomot hagyva öblítették ki, s úgy fordították, mintha a macska döntötte volna fel. A jószágot otthagyva elégedetten távoztak, s pajkosan kacarászva zárták be maguk mögött az ajtót. Jani hazament, Mihály meg kíváncsian leste anyjának a távolból felé közeledő sovány alakját. Titkolt izgalommal fogadta érkezését. Bementek. Mama a dikón ülve megpihentette fáradt lábait, majd kendőjén igazítva a kamrába lépett. Nagyot sikoltott:

  • Jaj! Jaj! A tejfel! Kiborult, megette a macska! Hát hogy jött az be ide? Én zárhattam be véletlenül? Fiam! Nézd már, megette a tejfelt! – kapkodott görcsbe rándult gyomrához.
  • Milyen tejfelt édesanyám? – értetlenkedett a bűnös, aki nem árulta el csellel szőtt tettét.
  • Jaj, most mi lesz? Hát nem tudok vajat köpülni, pedig de jó lett volna belőle pénzt csinálni!

Fájdalommal kapta fel a sarokban álló seprűt, s dühösen csapkodta vele a macskát. Szegény állatnak fogalma sem volt, miért kell kényelméből oly hirtelen felkelnie. Nem ízleltette sokáig kis hátát a nagy seprűfejjel, futott, ugrott, ahogy bírt, fel a legközelebbi fára. Márta bősz átkokat szórt rá, de mivel jó egerésző cica volt, a harag egy idő után elszállt.

Mihály sebtében számolt be barátjának a történtekről, majd napokig nevettek a pórul járt macskán.

 

 

 

 

Szabó Veronika az Irodalmi Rádió szerzője. Nyírteleken, egy nyolcgyermekes nagycsalád harmadik leányaként születtem. Az általános iskolát szülőfalumban, a…