A vágyam, lehetne szél és mindenhová eljutna,
Néha leverhetne egy kandelábert, a butuska,
A lelkem vele lenne és én szelem, el nem futna…

Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő,
Ők ketten együtt, jó kettes, mindent megteremtő,
Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő.
*

A szél s lelkem, reményemet is mindenhová elvinné,
A reménységem volt… a lélekölő kicsinyességé.
A sok hely be jártával, lenne út vége, eredményé.

Reményem is vinnék, de csekély…vesztüket eredményezné,
Ők hárman együtt nem mehetnek, útjuk végét jelentené,
Reményem is vinnék, de csekély…vesztüket eredményezné.
*

Lelkem közben ágakon pihenne, mint kismadár,
És ott meditálna, hogy ugyan merre is járt már…
Jó, hangoskodó csend lenne léleknek a határ…

Megfáradt lelkem révedez kétségbeesetten…
Vágyam elernyed, reményem beteljesületlen.
Megfáradt lelkem révedez kétségbeesetten…

Vecsés, 2010. július 29. – Szabadka, 2018. március 6. – Kustra Ferenc – az első versszakokat én írtam, alájuk a 3 soros-zárttükrös –öket, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A címe:”Szárny-szegett vágyak”

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője. Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400…