Lecsorgó nagy esőcseppek az

ablakon,

Könnyeim azok, nem férnek az

arcomon,

Minden szín kifakult, pedig még

van erőm,

Miben eddig hittem, az most mind

összedőlt.

 

Romokból építek magamnak

új házat,

Mert szívem elbírna életet

még százat,

Vágyból lesz teteje, s az Isten

majd benéz,

Biztatón rám mosolyog: „Tudom,

mily nehéz.”

 

Az új házam felépül, igaz,

hogy késve,

Ha meghívlak hozzám, eljössz

majd végre?

Fáradt vagyok, de azért, mint gyerek,

úgy várlak,

Halk zene szól, így ismered meg

a házat.

 

Tudom, nem ülsz le, nem maradsz majd

sokáig,

Lesz líra, meg gyertyafényes fél-

homály is,

S kezed, ha tétován elindul,

hogy hátha,

Szememben ott lesz a rét minden

virága.

 

 

Így lesz, Kedves, a romos házból

palota,

Nem baj, ha csak álmomban látogatsz

el oda,

S mint ráérős asszonyok nyári

délután,

Kiülök én is a ház elé, s

várok rád.

Dudás Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Régen, 1963-ban születtem. Nyelvszakos tanár vagyok, egész életem a tanítással és tanulással…